Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


dendrologia,őshonos fás szárú növények

 

Mi a dendrológia?

 

A dendrológia a fásszárú növények tudománya; a görög dendron (=fa) és logon (elmélet, tudományos feltételezés) - "tudomány"- szavak összetételéből jött létre. A tudományt rendszertani szinten művelő dendrológusok mellett a fákkal és cserjékkel főleg két alkalmazott botanikai ág foglalkozik: az erdészet (pl. fahozam, faipar) és kertészet (pl. díszkert, dísznövénytermesztés). Újabb tudományág a környezetvédelmi botanikán belül a környezetvédelmi dendrológia, amely főleg a sokféleség dokumentálását és fenntartását, a génmegőrzést tűzte ki célul.

 

 

 Pinus halopensis 4909 Egyesült Királyság: Aleppo fenyő DK: Aleppofyr FR: Pin d'Alep NL: Aleppoden Aleppo-den IT: Pino d'Aleppo HU: Aleppófenyo DE: Aleppokiefer Aleppo-Kiefer PL: SOSNA alepska SK: Borovica halepská CZ: Borovice halepská ES : Pino Carrasco de Alepo SE: Aleppotall

 

Avilágon több tízezernyi fás növény van; csak az északi és déli féltekei mérsékelt övben több, mint 20,000. Nem könnyű kiszámolni, hogy pontosan mennyi, mert ezernyi lián és fennlakó növény "epiphyton" tekinthető fásszárúnak; ezek a megszokott értelemben nem igazán cserjék vagy fák: sok évig élők, de nem feltűnően fásszárúak.

A fás szár egy növényi életforma; rügy-áttelelési életforma 
A fásszárúak egyik klasszikus megfogalmazása az áttelelő rügyek elhelyezkedését veszi figyelembe: Christen Raunkiaer (1860-1938) dán botanikus a fás a növényeket (Phanerophyton, Ph) a rügy áttelelési helye szerint föld fölött telelő rügyű fásszárú fajokra, finomabb osztályozásban (nagy) fákra (Megaphanerophyton), kisebb fákra, bokrokra (Mesophanerophyton) és a törpecserjékre (Microphanerophyton, Nanophanerophyton) osztotta. Ezekkel szembeállította a föld színe közelében, illetve föld alatt telelőket, így a "félig rejtve" telelőket (Hemikryptophyton), illetve a mélyen a föld alatt "rejtve" telelőket (Kryptophyton). A félig-meddig, rendesen csak rövidebb ideig "fásszárúak" aChamaephytonok.

A fásszárúak pontosabb meghatározását megnehezíti az életformák termőhely szerinti változása; egyes fajok a mérsékelt égövben lágyszárúak és magról évről-évre így újulnak. Mások csak a méretben változnak: száraz vagy hideg helyen cserjék, máshol esetleg fák. Személyi ítéletünk nyilvánul meg akkor, amikor olyan nemzetségbe tartozó fajokat, amelyeket túlnyomóan fáknak ismerünk (pl. juhar, kőris, tölgy) "kis fának" ítélünk, míg másokat ugyanolyan méretben, ha a nemzetség főleg bokrokból áll, inkább "nagy bokor"-nak, mint "kis fának" tekintünk.

A fás növényzet (vegetáció) fejlődése, a szukcesszió, és a klímax
A növénymentes terület befüvesedési, erdősödési folyamata a növényfejlődés vagy szukcesszió. A fásszárú növényzet kedvező környezeti (ökológiai) körülmények között fás növényi formációkat: erdőket, bokorerdőket, máshol cserjéseket, törpecserjéseket formál, bennük a fákhoz, a bokrokra csavarodó vagy más úton kapaszkodó (lián) életformájú fás növényekkel. Ezekhez félig élősködő vagy önellátó "fennlakó" epiphyton növények is társulhatnak.

Ha az ökológiai adottságok lehetővé teszik, az ún. "befüvesedés" lágyszárú szakaszait, növényzeti formációit a pionír fás formációk követik: cserjések, majd nyílt vagy zárt, egy- vagy sokszintű erdők fejlődnek. A (növényzetnek) "túl hideg" és "túl száraz", azaz az északi, a magashegyvidéki és a sivatag-peremi területeken a fás növények alacsony cserjéseket, jellemzően egyetlen fásszárú szintet alkotnak.

A klímax. Minden növényegyüttes fejlődése (a területen őshonos fajok összességének adottságain belül) arra törekszik, hogy minél jobban kihasználja a rendelkezésre álló "ökológiai teret" és végezetül egy önmagával tartós egyensúlyban álló ún. végkifejlett (nem végvágásra érett!) klímax társulás jöjjön létre. A "klímax" szó a növényzet esetében (bár eredete nem így származik) "klíma-maximumként" is lefordítható, "a klímában maximális szerves anyagot létrehozó növényegyüttest" jelenti. Rosszabb körülmények között (pl. vízvesztéses, napsütésnek kitett délies lejtőn) már ettől eltérő intrazonális mezo- vagy mikroklima-klímax jön létre teljesen más produkciószinten.

Idegen fajok behozatala megváltoztathatja a természetes fajok által alkotott egyensúlyt. A fajok igénye, az ökológiai tér kihasználási foka, hatékonysága eltérő, így a társulásokban eltérő szinteket alkotnak.

Fásszárú növényzeti szintek

Kedvező, kiegyenlítetten nedves és meleg klímában, így a trópusokon, szubtrópusokon a fás növényzet rendkívül gazdag; egy 20×20 m-es (400 m2-es) területen belül akár 200-féle fás faj is előfordulhat, beleértve a lián és az epifiton (fennlakó) életformájú fásszárúakat.

A hideg telű mérsékelt égövben a fásszárú növényzet a következő évi növedéket rügyekbe zárva óvja és ilyen állapotban akár 8 hónapos (növekedésre, asszimilációra alkalmatlan) hideg hónapot is elvisel. Míg az alacsony mérsékelt övi erdőkben is előforduló lágyszárúak arányszáma messze meghaladja a fásszárúakét, addig szubtrópuson egy 20×20 méteres erdőfoltban több száz fásszárú fa, bokor, cserje és liánféle is él.

A rügyek áttelelési helye nem csak éghajlati gyakorlatiasság, azaz, a hideghez vagy túlzott meleghez való alkalmazkodás, hanem (kedvező körülmények között) a tér minél gyakorlatiasabb kitöltését is szolgálja. Ezért az erdei fajok szintekre válnak, a legmagasabbra jutók formálják a felső lombkoronaszintet (A1), ezek fogják fel és védik ki a természet pusztító erőinek javát-de cserébe ezek kapják a legtöbb fényt. Az alatta levő vegetációs rétegek formálják az alsó lombkoronaszintet (A2) és az alatta lévő felső és alsó cserjeszinteket (B1, B2). A mérsékelt öv erdei viszonylag alacsonyak, a 20-30 méteres fák már nagynak számítanak és jellemzően csak 4 fás szintet alkotnak: a felső- és alsó lombkoronaszintet, a felső- és alsó cserjeszintet, amihez kontinens-részeken eltérő mértékben gazdag kúszó (lián) és fennlakó (epifiton) életformájú fajok társulnak.

A trópusokon az erdők sokszintűek, sokszor a szintek meglátása, elkülönítése is nagy szakismeretet igényel.

Európa nagyobb része a mérséklet övben fekszik; Skandináviában eléri a sarki vidéket; délen az ázsiaival, kelet-amerikaival fordítottan periodikus mediterrán meleg mérsékelt öv (szubtrópus) fejlődött ki télen esővel, nyáron meleg, száraz idővel.

 

A következő felsorolás összefoglalóan tartalmazza a legfontosabb magyarországi őshonos fa és cserjefajok jegyzékét, melyet az adott tájra jellemző társulásoknak, valamint a termőhelyi adottságoknak megfelelően kell alkalmazni.

tudományos (latin) elnevezés magyar elnevezés

lombos fák

Acer campestre mezei juhar

Acer platanoides korai juhar

Acer pseudoplatanus hegyi juhar

Acer tataricum tatár juhar, feketegyűrű juhar

Alnus glutinosa enyves éger, mézgás éger

Alnus incana hamvas éger

Betula pendula közönséges nyír, bibircses nyír

Betula pubescens szőrös nyír, pelyhes nyír

Carpinus betulus közönséges gyertyán

Carpinus orientalis keleti gyertyán

Castanea sativa szelídgesztenye

Cerasus avium (Prunus avium) vadcseresznye, madárcseresznye

Cerasus mahaleb (Prunus mahaleb) sajmeggy

Fagus sylvatica közönséges bükk

Fraxinus angustifolia ssp. pannonica magyar kőris

Fraxinus excelsior magas kőris

Fraxinus ornus virágos kőris, mannakőris

Juglans regia közönséges dió

Malus sylvestris vadalma

Padus avium zelnicemeggy, májusfa

Populus alba fehér nyár

Populus canescens szürke nyár

Populus nigra fekete nyár

Populus tremula rezgő nyár

Pyrus pyraster vadkörte, vackor

Quercus cerris csertölgy, cserfa

Quercus farnetto (Q. frainetto, Q. conferta) magyar tölgy

Quercus petraea (Q. sessiliflora) kocsánytalan tölgy

Quercus pubescens molyhos tölgy

Quercus robur (Q. pedunculata) kocsányos tölgy

Salix alba fehér fűz

Sorbus aria lisztes berkenye

Sorbus aucuparia madárberkenye

Sorbus dégenii -

Sorbus domestica házi berkenye

Sorbus pseudolatifolia -

Sorbus rédliana -

Sorbus semiincisa budai berkenye

Sorbus torminalis barkóca berkenye

Tilia cordata (T. parviflora) kislevelű hárs

Tilia platyphyllos (T. grandifolia) nagylevelű hárs

Tilia tomentosa (T. argentea) ezüst hárs

Ulmus glabra (Ulmus montana, Ulmus scabra) hegyi szil

Ulmus laevis vénic szil

Ulmus minor (Ulmus campestris) mezei szil

[<>]

tűlevelű fajok (fenyők)

Abies alba jegenyefenyő

Juniperus communis közönséges boróka, gyalogfenyő

Larix decidua vörösfenyő

Picea abies (Picea excelsa) lucfenyő

Pinus sylvestris erdei fenyő

Taxus baccata közönséges tiszafa

[<>]

lombos cserjék

Alnus viridis havasi éger, zöld éger

Amelanchier ovalis közönséges fanyarka

Amygdalus nana (Prunus tenella) törpe mandula

Artemisia alba sziklai üröm

Berberis vulgaris közönséges borbolya, sóskafa

Calluna vulgaris (Erica vulgaris) csarab

Cerasus fruticosa (Prunus fruticosa) csepleszmeggy

Clematis vitalba erdei iszalag

Colutea arborescens pukkanó dudafürt

Cornus mas húsos som

Cornus sanguinea veresgyűrű som

Coronilla emerus -

Corylus avellana közönséges mogyoró

Cotinus coggygria cserszömörce

Cotoneaster integerrimus (C. vulgaris) szirti madárbirs

Cotoneaster nigrum (C. melanocarpa) fekete madárbirs

Cotoneaster nebrodensis (C. tomentosa, C. orientalis) nagylevelű madárbirs, gyapjas madárbirs

Crataegus laevigata (C. oxyacantha) kétbibés galagonya

Crataegus monogyna egybibés galagonya

Crataegus nigra fekete galagonya

Crataegus pentagyna ötbibés galagonya

Cytisus ausrtiacus buglyos zanót

Cytisus hirsutus borzas zanót

Cytisus nigricans fürtös zanót

Cytisus decumbens (C. procumbens) -

Cytisus supinus (C. capitalus) gombos zanót

Daphne cneorum henyeboroszlán

Daphne laureola babérboroszlán

Daphne mezereum farkasboroszlán

Erica carnea alpesi erika

Euonymus europaeus csíkos kecskerágó

Euonymus verrucosus bibircses kecskerágó

Frangula alnus (Rhamnus frangula) kutyabenge

Genista tinctoria festő rekettye

Hedera helix közönséges borostyán

Helianthemum numullarium napvirág

Hippophae rhamnoides homoktövis

Laburnum anagyroides közönséges sárgaakác, aranyeső

Ligustrum vulgare közönséges fagyal

Lonicera caprifolium jerikói lonc

Lonicera xylosteum ükörke lonc, ükörke

Prunus spinosa kökény

Rhamnus catharticus varjútövis (benge)

Ribes alpinum havasi ribiszke

Ribes uva-crispa -

Rosa canina gyepűrózsa

Salix caprea kecskefűz

Salix cinerea rekettyefűz, hamvas fűz

Salix eleagnos ciglefűz, parti fűz

Salix fragilis törékeny fűz csőrege fűz

Salix pentandra babérfűz

Salix purpurea csigolyafűz

Salix rosmarinifolia serevényfűz

Salix triandra mandulalevelű fűz

Salix viminalis kosárkötő fűz

Sambucus nigra fekete bodza

Sambucus racemosa fürtös bodza

Sarothamnus scoparius (Cytisus scoparius) seprőzanót

Spiraea media szirti gyöngyvessző

Spiraea salicifolia fűzlevelű gyöngyvessző

Staphylea pinnata mogyorós hólyagfa

Viburnum lantana ostorménfa

Viburnum opulus kányabangita

Vitis sylvestris ligeti szőlő

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.