Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szőlő szüretelése

2011.09.04

Augusztus elején már kezdődik a korai érésű csemegeszőlők szüretelése. A szőlő nem utóérő gyümölcs, ezért csak teljesen érett állapotban szedjük le. Hogyan állapítható meg, hogy érett-e már a szőlő? Legegyszerűbben kóstolással: ha a fajtájára jellemző szép színe, áttetsző héja és kellemes íze van. Mindig derült időben, reggel szüreteljünk, a harmat felszáradása után, mert a nedves időben leszedett szőlő könnyen rothadásnak indul, befülled. A fürtöket a kocsányuknál fogva, óvatosan vágjuk le. Ne tépjük, mert a bogyók megsérülhetnek. A sérült, beteg bogyókat még a helyszínen csipjük ki ollóval, így a szőlő hosszabb ideig tárolható.

A szőlő érése és a szüret ideje

A termés értékét elsősorban a cukortartalom szabja meg, ezért általában akkor szüretelünk, amikor a szőlő már teljesen megérett, cukortartalma már nem nő, savtartalma megfelelően lecsökkent. Több, újabban elterjedt fajtáknál (pl. Sauvignon blanc, Szürkebarát, Cserszegi fűszeres, Zenit és általában a muskotályos karakterű fajtáknál) azonban a teljes érés előtt kevéssel maximális a héjban azoknak az illat- és zamatanyagoknak a mennyisége is, amelyek a bor fajtajellegét megadják. Továbbá, soha nem feledhető, az ilyen friss, gyümölcsillatú borok élénk savérzettel finomak igazán, tehát a szüret időpontjánál a savakkal is figyelemmel kell lennünk.


Amikor a szőlő elérte a teljes érést, a bogyók a fajtának megfelelő színeződésűek (kék, aranysárga, zöldessárga stb.), puhák, héjuk áttetsző, a kocsányok fásodni, barnulni kezdenek. A bogyók leve sűrű, édes, ragadós és a magvak könnyen elválnak a húsos résztől.

A szőlőfajták szokásos érési idejük szerint koraiak (Irsai, Zenit, Kékoportó, Rizlingszilváni stb.), középérésűek (Chardonnay, Kékfrankos, Szürkebarát, Leányka stb.), illetve kései érésűek (Furmint, Hárslevelű, Olaszrizling, Kadarka, Cabernet stb. ) lehetnek. Hazánkban az évjáratok szélsőségei miatt az átlagos érési időtől gyakran kényszerűen el kell térnünk.

A csemege- vagy a borszőlőt étkezésre akkor szedjük, amikor már szépen kiszínesedett, érett, de nem túlérett és a fajta jellegének megfelelő színe, kellemes íze és zamata van. A fürtök nem érnek mind egyszerre, ezért az a helyes, ha étkezésre a szőlőt több részletben szedjük le a tőkéről.

Étkezésre legkedveltebbek a kimondottan csemegeszőlő-fajták, mert tetszetősebbek, bogyójuk, húsos és ropogós, kellemes zamatúak, jól szállíthatók és rövidebb-hosszabb ideig eltarthatók. A csemegeszőlőkből (kiskertek lugasszőlőiből) is készíthető ugyan bor, de ezek általában alkohol- és savszegények, csak rövid távon eltartható, nagyon egyszerű borok lesznek.

A borszőlők közül étkezésre azokat szedjük, amelyek savban szegények és ezért édes ízűek, fürtjük laza és jól szállíthatók. A szőlőt mindig szárazon szedjük, a harmat vagy az eső felszikkadása után. Csak a fürtkocsányt fogjuk meg, a bogyókat ne fogdossuk össze, hogy megtartsák hamvasságukat. A fürtökről ollóval szedjük le a hibás bogyókat. A csemegeszőlőt ne vödrökbe, kosarakba, hanem mindig gyümölcsrekeszekbe (hollandi ládába) szedjük, hogy ne törődjön.

A szőlőt borkészítésre a korábban elmondottak alapján tehát- akkor szüreteljük, amikor elérte (hagyományos fehér fajtáink és minden kékszőlő fajtánk) vagy megközelítette (az élénkebb, fiatalosabb jellegű, ún. reduktív borok esetén) a teljes érés állapotát.

A szüret szokásos ideje körül a bogyókban a cukor szaporodását átlagminták szedésével és fokolásával vizsgáljuk (próbaszüret). Amikor már nem számíthatunk a bogyók cukortartalmának további gyarapodására, vagy a savtartalom veszélyesen lecsökkent, elérkezett a szüret ideje.

Alapvetően fontos, hogy a fehér- és a kékszőlő- fajtákat külön gyűjtsük és dolgozzuk fel, azok a borkészítés során nem keveredjenek. Ugyanígy, ha megtehetjük, a fajtákat is különítsük el.

Jó idő esetén, és ha érdemes különleges minőségű bort készíteni, minőségi fajtáknál bevárhatjuk a szőlő túlérését, töppedését, esetleg az aszúsodását. A kékszőlő-fajták túlérését nem tanácsos bevárni, mert a héjban lévő színanyag néhány nap után bomlani kezd.

A szőlőfürt és részei

Szőlőfürt

A szőlőfürt

kocsányból és bogyókból áll. 100 kg szőlőfürtből 92-98 kg a bogyó és 2-8 kg a kocsány. A sajtolás után visszamaradt kocsány, a bogyó héja (húsa), a magja és a rájuk tapadó lé együttesen a törköly.

A zöld kocsány csersavat, klorofillt, valamint borkő- és almasavat tartalmaz, ezért erősebb sajtolás esetén, vagy ha a must sokáig áll a törkölyön, a bor kesernyés, durva fanyar ízt kaphat a kocsánytól.

A bogyó a belső lédús, húsos részből, a héjból és a magvakból áll. A bogyó belső, lédús, húsos része főképpen vízből és cukorból áll. Van még benne borkősav, almasav, s más savak is, valamint sok egyéb, a későbbi bor jellegéhez hozzájáruló anyag. Festőanyag csak a festőszőlők levében van (pl. Kármin, Turán, Bíbor kadarka).

A bogyóhéj legfontosabb alkotórészei a különféle színanyagok, a cserzőanyagok, valamint a szőlőfajtára jellemző, ún. elsődleges illat- és zamatanyagok.

A szőlőmag élettanilag értékes olajat tartalmaz, amelynek azonban nem szabad a borba jutnia, mert zavarosodáshoz vezethet. A mag jelentős mennyiségű, gyakran igen durva ízű csersavakat is tartalmaz.

A feldolgozás előkészületei

A szüret megkezdése előtt kitakarítjuk a pincét és a sajtolásra szánt helyiséget. Az olyan üres, de egyébként tiszta erjesztő- és tárolótartályokat, amelyek sokáig üresen álltak, használatba vétel előtt mossuk ki tiszta vízzel, ugyanis a hordók rendszeres kénezése közben a dongákra kén csapódott le, amit ajánlatos eltávolítani, mielőtt mustot vagy bort töltünk bele. (A régen használt fahordókat gyakran „be is kell duzzasztani”, hogy töltőképesek legyenek. )

Előkészítjük és alaposan kitisztogatjuk a szedéshez és a feldolgozáshoz használatos edényeket, sajtókat (préseket). A szőlő behordásához is tiszta edényeket használjunk. Sohase feledkezzünk meg arról a legfontosabb szabályról, hogy a jó minőségű bor előfeltétele a tisztaság!

Időben gondoskodnunk kell a szükséges segédanyagokról (kénező anyagok, élesztő, élesztőtápsó, enzimek, fertőtlenítőszerek) és a lehetséges javítóanyagokról (borkősav, kristálycukor) is.

Csaba gyöngye

 

Szinonim név: Pearl of Csaba white, Perle de Csaba, Perl von Csaba.

Származása: Feltehetően Mathiasz János állította elő a Bronnerstraube s az Ottonel muskotály kereszteződésével, de a magvakat Stark Adolfnak ajándékozta, aki a magoncot felnevelte és a fajtát e1szaporitotta, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: igen korai érésű, közepesen termő, termésátlaga 8-10 t ha, gyenge-középerős növekedésű, államilag elismert(1956) csemegeszőlő fajta, de borkészítésre is alkalmas. Fekvés s talaj iránt nem igényes, fagytürö, túlterhelésre érzékeny, a szárazságot elviseli, rothadásra mérsékelten hajlamos, kevés zöldmunkát igényel. Kevésbé jó1 szállítható, finom muskotályos ízű s zamatú. Bora diszkréten muskotályos illatú és zamatú, lágy karakterű, fehérbor. Bejelentett kl6nja nincs, klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,96 %, az utóbbi években nagymértékben csökkenő, telepített terület 740,4 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzos, szőrösödő, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon vörös, a hasi oldalon vöröseszöld vagy zöld, csupasz, csíkos, kissé hamvas.

A levél: kerek, kicsi-középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima-hólyagos, sárgászöld, szövete nehezen szakadó, nem fényes, nem zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alapja és alakja ék alakú; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő, széle csipkés-fűrészes, sekélyen bemetszett; erezetének töve vörös; a levélnyél lilászöld, szőrösödő, csíkos, középhosszú.

A fürt: vállas, laza, középnagy, átlagtömege 130 g; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,4 g, "sárga, alig hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze muskotályos; héja vékony, olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Irsai Olivér, Zala gyöngye.

 

 

Kozma Pálné muskotály

 

Szinonim név, nemesítői jelzés: Cs.E. 35.

Származása: Kozma Pál, Sz. Nagy László, Urbányi Márta és Tusnádi József állította elő az Italia és az Irsai Olivér keresztezésével, morfo1ógiai bélyegei átmenetet képeznek a c. orientalis és a c. pontica között. Termesztési értéke: igen korai érésű, bőtermő, termésátlaga 9-12 t/ha, közepes növekedésű, államilag elismert ( 1984) csemegeszőlő fajta. Fekvés iránt kevésbé, de talaj iránt igényes, fagytűrése közepes, rothadásra kissé hajlamos, zöldmunka igényes, elég jó1 szállitható. Bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,11 %, az utóbbi években növekvő, telepített terület 82,6 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, nem mintázott, hamvas.

A levél: ötszögletű, kicsi, olyan hosszú mint szeles, hullámos, sárgászöld, sima-hó1yagos, szövete könnyen szakadó, nem fényes, nem zsíros, hasadt-osztott, ötkaréjú; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; széle csipkés, ritkán és mélyen bemetszett; felszíne és fonáka szőrösödő; erezete részben vörös; a levélnyél vörös, pókhálós, nem mintázott, hosszú.

A fürt: vállas vagy ágas, laza, középnagy, átlagtömege 180 g; a bogyó megnyúlt, sárga, nagy, átlagtömege 3,6 g, kissé pontozott, hamvas; húsa ropogós, húsos; ize muskotályos; héja vékony, olvadó.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: nem ismert.

 

 

Szőlőskertek királynője

 

Szinonim név: Muscat Queen of vineyards white, Reine de Vignes, Muscat Königin der Weingarten, Kralovna vinie, Regina dei Vigneti.

Származása: Mathiasz János állította elő az Erzsébet királyné emléke és a Csaba gyöngye keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. orientális.

Termesztési értéke: igen korai érésű, középerős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-) 3 t/ha, államilag elismert ( 1956) csemegeszőlő fajta. Talaj és fekvés iránt igényes, fagyra és túlterhelésre érzékeny, rothadásra hajlamos, túlérve kellemetlen ízű, közepesen szállítható. KIónja nem ismert.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,72 %, az utóbbi években nagymértekben csökkenő, telepített terület 556,9 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, csupasz, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon vöröseszöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintázott, alig hamvas.

A levél: szabálytalan alakú, középnagy, olyan hosszú mint széles, széle hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, füzöld, alig fényes, zsiros, karéjozott-osztott, karéjainak száma 2-4; vállöble nyitott, határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja ék alakú, nyitott; levél széle fürészes­csipkés, határozatlanul bemetszett; felszíne és fonáka csupasz; az erek töve vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, hosszú.

A fürt: vállas, tömött, nagy, átlagtömege 200 g; a bogyó megnyúlt, nagy, átlagtömege 4, 1 g, sárga, gyéren pontozott, alig hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze muskotályos; héja középvastag, olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Favorit, Pannónia k., Afuz Ali, K. 4.

 

 

Favorit

 

Szinonim név, nemesítői jelzés: 514-42.

Származása: Szegedi Sándor, Erős János és Damay Emö állította elő a Chasselas Q. v. w. és a Szőlőskertek k. m. keresztezésével, a morfológiai bélyegei alapján c. orientális.

Termesztési értéke: igen korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 13-14 t/ha, államilag elismert  (1968) csemegeszőlő fajta. Talajra kevésbé, fekvésre igényes, mérsékelten fagytürö, lisztharmatra kifejezetten érzékeny, kevésbé rothad, jó1 szállítható. Bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,44 %, kissé csökkenő, telepített terület 339,2 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzos, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon halványan vöröseszöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, hamvas.

A levél: szabálytalan alakú, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete nehezen szakadó, füzöld, nem fényes, zsiros, tagolat1an-karejozott, karéjainak száma 0-4; a vállöböl határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöb1ei határozatlan alakúak, alapjuk leggyakrabban ék a1aku; a levél széle fürészes-csipkés, mélyen és ritkán bemetszett; felszíne csupasz, fonáka az ereken szőrösödő; erezetének töve vörös; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, hosszú.

A fürt: vállas, laza, középnagy, átlagtömege 160 g; a bogyó gömbölyű, nagy, átlagtömege 4,3 g, sárga, gyéren pontozott, alig hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze semleges; héja középvastag, olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Szőlőskertek k.m., K. 4., Pannónia k., Afuz Ali.

 

 

Palatina

 

Szinonim név, nemesitői jelzés: Cs.E.T. 159, Augusztusi muskotály, Prím.

származása: Kozma Pál, Sz. Nagy László és Urmányi Márta állította elő a Seyve Villard 12375 és a Szőlőskertek királynője muskotály keresztezésével, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, államilag elismert (1996), toleráns csemegeszőlő fajta. Talaj és fekvés riant nem igényes, viszonylag fagytűrő, gombás megbetegedéseknek közepesen áll ellen, kevésbé rothad, zöldmunka igénye közepes, jól szállitható. Bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,03% , utóbbi években növekvő, telepített terület 24,3 ha.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, a1ig hamvas.

A levél: határozatlan alakú, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete nehezen szakadó, fűzöld, fényes, enyhen zsíros, osztott, karéjainak száma 5; vállöböl határozatlan alakú, zaródó, alapja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöblei nyitottak, alapjuk és alakjuk határozatlan alakú; a levél szé1e fűrészes­csipkés, mélyen bemetszett; felszíne és fonáka csupasz, az ereken szőrösödő; erezete részben vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, hosszú.

A fürt: vállas, középnagy, laza; a bogyó megnyúlt, középnagy, zöldessárga, pontozott, hamvas; húsa húsos, ropogós; íze muskotályos; héja középvastag, kissé szivós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Bianca.

 

 

Pannónia kincse

 

Szinonim név: Panónia, Poczik 2.

Származása: Poczik Ferenc állította elő a Szőlőskertek k.m. és a Cegléd szépe keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, középerös növekedésű, államilag elismert.  (1959) csemegeszőlő fajta. Talajra kevésbé, fekvésre érzékeny, mérsékelten fagytűrő, a szárazságot elviseli, peronoszpórára, lisztharmatra és túlterhelésre érzékeny ,. zöldmunka igénye kicsi, jó1 szállítható. Bejelentett klónja nincs, klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,84 %, az utóbbi években kissé csökkenő, telepített 650,9 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, vöröseszöld, csupasz, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, szürkészöld, alig fényes, nem zsiros, osztott, ötkaréjú; vállöble nyitott, U-alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; a levél széle fűrészes-csipkés, melyen bemetszett; erezete részben vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, hosszú.

A fürt: ágas vagy vállas, laza, nagy, átlagtömege 260 g; a bogyó megnyúlt , nagy, átlagtömege 5,3 g, fehéressárga, gyéren pontozott, alig hamvas; húsa ropogós, húsos; íze közömbös; héja középvastag, közepesen erős.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Favorit, Szőlőskertek k.m. K.4., Afuz Ali

 

 

Piros chasselas

 

Szinonim név: Chasselas rouge, Roter Gutedel, Chasselas red, Chasselas rosa, Tramontaner, Plemenka, Chrupka cervena, Piros gyöngyszőlő.

Származása: Kis-Ázsiábó1 származik, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: korai érésű, középerős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, államilag elismert ( 1956) csemegeszőlő fajta, borkészítésre is használható. Talaj iránt igényes, fekvés iránt viszont nem, kevésbé rothad, viszonylag szárazságtűrő, zöldmunka igényes, fagytűrő, terhelésre nem érzékeny, peronoszpórára igen, lisztharmatra kevésbé érzékeny. Jó1 eltartható, közepesen szállítható. Bora kellemes ízű, lágy asztali bor. Klónjai: Fr. 36-28, K. 18, C. 61.

Felhasználási aránya a Fehér chasselas-val együtt 1973-1997 között: 6,16 %, az utóbbi években nagymertekben csökkenő, telepített terület 4761,0 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott lapított, bronzos, szőrösödő vagy csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon lilászöld, a hasi oldalon zöld vagy halványan barnászöld, csupasz, csíkos, kissé hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, hosszú, széle lefele hajló, sima-hóIyagos, szövete könnyen szakadó, fűzöld, nem fényes, zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 5; a vállöböl nyitott, ék alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; az oldalöblök határozatlan alakúak, alapjuk határozatlan alakú; szele csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne csupasz, fonáka szőrösödő; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, csupasz, alig mintazott, közephosszú.

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 140 g; a bogyó gömbölyű, piros, középnagy, átlagtömege 3,2 g, pontozott, kissé hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze közömbös; héja középvastag, olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hason1ó fajta: Ottonel muskotály, Kékmedoc, KM. 164, Passatutti és az összes Chasselas változat, a különbség a bogyó színében nyilvánul meg.

 

Fehér chasselas

 

Szinonim név: Chasselas blanc, Chasselas white, Weisser Guttedel, Chasselas dorato, Fendant blanc, Chrupka belia, Bela saszla, Aranyos szépszőlő, Saszla.

Termesztési értéke: gyakorlatilag megegyezik a Piros chasselas-val. Csemegeszőlőként kedveltebb, mint a Piros chasselas. Klónjai: Fr. 38-95, K.16, C.60.

Felhasználási áranya a Piros Chasselas-val együtt 1973-1997 között: 6, 16 %, az utóbbi években nagymértékben csökkenő, telepített terület 4761,0 ha.

Morfológiai bélyegei többségében megegyeznek a Piros chasselas-val. Különbség, hogy bogyója fehér. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Piros chasselas, Passatutti, Ottonel muskotály, Kékmedoc, KM. 164 s az összes Chasselas változat, a különbség a bogyó színében nyilvánul meg.

 

 

 

Cardinál

 

Szinonim név: Kardinal.

Származása: Snyder és Harmon állította elő Kaliforniában a Flame Tokay és a Ribier fajták keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-15 t/ha, államilag elismert ( 1970) csemegeszőlő fajta. Talaj iránt nem, fekvés iránt igényes, fagyérzékeny, a szárazságot elviseli, gombás megbetegedésekre és bogyórepedésre hajlamos, rothadásra érzékeny, zöldmunka igénye mérsékelt, jó1 szállitható. Bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,58 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 445,4 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, csupasz, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon vöröseszöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintázott, alig hamvas.

A levél: szabálytalan alakú, nagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, füzöld, fényes, zsíros, hasadt-osztott, ötkaréjú; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk leggyakrabban ék alakú; széle csipkés, mélyen bemetszett; felszíne és fonáka csupasz; erezete részben vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, mintázatlan, középhosszú.

A fürt: ágas, laza, nagy, átlagtömege 300 g; a bogyó gömbölyű, bíborszínű, nagy, átlagtömege 7,2 g, mintázatlan, feltűnően hamvas; húsa ropogós, húsos; íze semleges; héja vastag, olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: nem ismert.

 

 

Narancsizű

 

Szinonim név: Narancsízű, 514-22.

Származása: Szegedi Sándor, Erős János és Damay Emö állította elő a Chasselas Queen Victoria és a Szőlőskertek királynője muskotály keresztezésével, morfo1ógiai bélyegei alapján c. orienta1is.

Termesztési értéke: korai érésű, középerős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 14-16 tlha, csemegeszőlő fajtajelölt. Talaj és fekvés iránt mérsékelten igényes, viszonylag fagy és szárazságtűrő, terhelésre kevésbé érzékeny, kevésbé rothad, zöldmunka igénye mérsékelt. A bogyó szakítási szilárdsága kicsi, ezért kevésbé jó1 szállitható. Klónja nem ismert.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,25 %, az utóbbi években csökkenő, telepített terület 142,5 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld vagy enyhén bronzoszöld, csupasz, levelei domborúak

A szártag: a háti és hasi oldalon is zöld, csupasz, alig mintázott, hamvas.

A levél: határozatlan alakú, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete nehezen szakadó, füzöld, alig fényes. zsiros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-5; vállöble nyitott, alapja és alakja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei nyitottak, alapjuk ék alakú, szele fűrészes-csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne csupasz, fonáka csupasz, de az ereken szőrösödő; erezete zöld; a levélnyél zöld, csupasz, alig mintázott, középhosszú.

A fürt: ágas vagy vállas, laza, nagy, átlagtömege 220 g; a bogyó lapított, középnagy, átlagtömege 4 g, sárga, mintázatlan, alig hamvas; húsa kissé puha, leves, olvadó; íze jellegzetesen fűszeres; héja középvastag, kissé szivós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Favorit, Szőlőskertek k.m., Pannónia k., Afuz Ali.

 

 

Pölöskei muskotály

 

Szinonim név, nemesítői jelzés: R. 10.

Származása: Szegedi Sándor és munkatársai állították elő a Zala gyöngye és a G1ória Hungariae x Erzsébet királyné emléke keresztezéséve1, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: közepes érésű, bőtermő, termés-át1aga 10-14 t/ha, államilag e1ismert( 1979) csemegeszőlő fajta, de bor készítésére is alkalmas. Ta1aj iránt nem igényes, kissé fagy- és szárazság érzékeny; gombás megbetegedéseknek jó1 ellenáll, nem rothad, jól szállítható. Bejelentett k1ónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,2 %; az utóbbi években növekvő, telepített terület 158,8 ha.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: alakja nyitott lapított, sárgászöld vagy ha1ványan bronzoszö1d, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti olda1on bamászöld, a hasi olda1on zö1d; csupasz, enyhén csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, nagy, olyan hosszú, mint szé1es, hullámos, sima-hó1yagos, szövete nehezen szakadó, szürkészöld, fényes, zsiros, osztott; karéjainak száma 5; a vállöbö1 hatarozat1an alakú, a1apja ék alakú, me1yet a levéllemez határol; oldalöblei határozat1an a1akuak, alapjuk gyakran kerekített; a levél széle fűrészes-csipkés, melyen bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka pókhálós; erezetének színe zöld; a levélnyél barnászöld, pókhálós, alig mintázott, hosszú.

A fürt: ágas, laza, középnagy, átlag-tömege 200 g; a bogyó megnyúlt, sárga, nagy, át1agtömege 3,5 g, nem mintázott, hamvas; húsa ropogós; íze muskotályos; héja vastag , szívós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Té1i muskotály, Boglárka.

 

 

Nero

 

Szinonim név, nemesítői jelzés: ­

származása: Csizmazia József és Bereznai László ál1itotta elő a Seyve Villard 12375 és a Gárdonyi Géza keresztezésével, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 11-12 t/ha, toleráns, államilag elismert ( 1993) csemegeszőlő fajta. Talaj és fekvés iránt nem igényes, fagytűrő, gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, de egyes évjáratokban rothadásra hajlamos, szárazságra mérsékelten érzékeny, zöldmunka igénye közepes, jól szállítható, borkészítésre is alkalmas, bora színanyagban gazdag. Bejelentett klónja nincs. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0, 0 1 %, utóbbi években növekvő, telepített terület 8,6 ha.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, szőrösödő, levelei homorúak, .

A szártag: a háti oldalon vöröseszöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, fényes, nem zsíros, osztott, karéjainak száma 5; a vállöböl határozatlan alakú, nyitott, alapja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöbleinek határozatlan alakúak; széle fűrészes-csipkés, közepesen melyen bemetszett; felszíne és fonáka szőrösödő; az erek töve vörös; a levélnyél lilászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas vagy szárnyas, nagy, átlagtömege 200 g, tömött; a bogyó ovális, kék, középnagy, átlagtömege 2,3 g, nem mintázott, hamvas; húsa ropogós, huss; íze semleges; héja vékony, viszonylag olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Medina, Rita .

 

 

Hamburgi muskotály

 

Szinonim név: Muscat de Hamburg black, Muscat de Hamburgh, Muscat de Hamburg blauer, Hamburgh musque, Muscato di Amburgo, Muscat Hamburgsky.

Származása: ismeretlen, morfológiai bélyegei alapján c. pontica.

Termesztési értéke: későn érő, bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, államilag elismert (1956), csemegeszőlő fajta. Meleg fekvést igényel, talajban nem válogat, viszonylag fagytűrő, túlterhelésre érzékeny, a szárazságot elviseli, egyenetlenül érik, rothadásra mérsékelten hajlamos, kevésbé jól szállítható, de jól eltartható. Páratlanul finom muskotályos íze van, finom savakkal és zamattal rendelkezik, borkészítésre is alkalmas. Bejelentett Klónja nincs. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,19 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 146,4 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, kissé hamvas.

A levél: szabálytalan alakú, nagy, hosszú, tölcséres, hólyagos, szövete nehezen szakadó, sárgászöld, alig fényes, zsíros, hasadt-osztott, ötkaréjú; vállöble nyitott, határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; széle Fürészes-csipkés, mélyen bemetszett; felszíne pókhálós; fonák bársonyos és pókhálós; erezete zöld, a levélnyél barnászöld, szőrösödő, mintázatlan, rövid.

A fürt: ágas, gyakran laza, középnagy, átlagtömege 220 g, mintázatlan; a bogyó megnyúlt, 21,5x18,5 mm, nagy, átlagtömege 220 g, mintázatlan, feltűnően hamvas, húsa ropogós, íze muskotályos, héja vékony, középerős, tartós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Italia.

 

 

Afuz Ali

 

Szinonim név: Dattier de Beyrout white, Datteltraube weisse, Dattier de Beyrouth blanc, Bolgar, Regina, Aleppo, Hafiz Ali.

Származása: Kis-Ázsiábó1 származik, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: késői érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 13-15 t/ha, államilag elismert (1956) csemegeszőlő fajta. Fekvés és talaj iránt igényes, fagyérzékeny, viszonylag szárazságtürö, kevésbé rothadó, peronoszpórára és lisztharmatra érzékeny, terhelésre kevésbé érzékeny, zöldmunka igénye kicsi, jó1 szállítható és eltartható. Bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,04 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 33,7 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, halványan bronzoszöld, csupasz, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csikozott, nem hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, sötétzöld, kissé fényes, zsiros, hasadt-osztott, ötkaréjú, vállöble nyitott, U-alakú, alapja ék alakú, melyet szövet határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; a levél széle csipkés, mélyen és ritkán bemetszett; felszíne és fonáka csupasz; erezete zöld; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, középhosszú.

A fürt: vállas vagy ágas, laza, nagy, átlagtömege 270 g; a bogyó megnyúlt, nagyon nagy, átlagtömege 6,1 g, pontozott, sárga, alig hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze közömbös; héja középvastag, tartós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Favorit, Pannónia k., Szőlőskertek k.m., K. 4.

 

 

Attila

 

Szinonim név: ­

Származása: Kocsis Pál állította elő a Rosa menna di vacca és a Mathiasz Jánosné muskotály keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. pontica.

Termesztési értéke: középérésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-15 t/ha, államilag elismert ( 1963) csemegeszőlő fajta. Kedvezőtlen évjáratban rosszul termékenyül, kissé fagyérzékeny, a szárazságot elviseli, talaj iránt nem igényes. Kevésbé rothad, zöldmunka igénye mérsékelt, tőkepusztulásra haj1amos, jó1 szállítható. Bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,15 %, az utóbbi években csökkenő, telepített terület 115,6 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, vörös, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon vöröseszöld, a hasi oldalon zöld, pókhálós, csíkos, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú, mint széles, kiterített, hólyagos, szövete könnyen szakadó, szürkészöld, alig fényes, nem zsíros, osztott; karéjainak száma 5, vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a levél lemeze határol; oldalöblei nyitottak, alapjuk és alakjuk határozat1an alakú; a levél széle fűrészes-csípés, melyen és ritkán bemetszett; felszíne csupasz, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete részben vörös; a levélnyél vörös, pókhálós, mintázatlan, hosszú.

A fürt: vállas, nagy, laza, átlagtömege 220 g; a bogyó megnyúlt, fehér, nagy, átlagtömege 4,9 g, mintázatlan, feltűnően hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; ize muskotályos; héja középvastag, olvadó.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: nem ismert.

 

 

Teréz

 

Szinonim név nemesítői jelzés: R. 58.

Származása: Szegedi Sándor, Esik Andrásné és Rigó Sándorné állította elő a Seyve Villard 12375 és az Olimpia fajták keresztezésével, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: középérésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 15-17 t/ha, államilag elismert( 1995), toleráns csemegeszőlő fajta. Fekvés s talaj iránt nem igényes, viszonylag fagytürö, gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenálló, nem rothad, mérsékelt zöldmunka igényű, jó1 szállítható. Bejelentett klónja nincs. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,01 % alatti, az utóbbi években mérsékelten növekvő, telepített terület 2,0 ha.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós vagy gyapjas, levelei kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon kékeslila, a hasi oldalon lilászöld, pókhálós, alig mintázott, kissé hamvas..

A levél: ötszögletű, nagy, hosszú, tölcséres, sima, szövete nehezen szakadó, sötétzöld, fényes, zsíros, karéjozott ­hasadt, karéjainak száma 3-5; vállöble zárt, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja határozatlan alakú; a levél széle fűrészes-csipkés, közepesen melyen bemetszett; felszíne szőrösödő, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, pókhálós, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas, nagy, átlagtömege 350 g, laza; a bogyó megnyúlt, nagy, átlagtömege 5 g, rózsaszín, kissé pontozott, hamvas; húsa ropogós, leves, húsos; íze semleges; héja vastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zala gyöngye, R.65, R.71, R.73.

 

 

Kismis Moldavszkij

 

Szinonim név: ­

Származása: Moldvában állítottak elő a Pobeda és a Kismis rozovüj keresztezésével,

alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: késői érésű, erős növekedésű, bőtermő, magvatlan csemegeszőlő fajtajelölt. Kifejezetten védett, meleg fekvést igényel, talaj iránt nem igényes, fagyérzékeny, rothadásra kevésbé hajlamos, szárazságtűrő, jó1 szállítható. Vizsgálata folyamatban van. KIónja nem ismert.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,01 % alatti, az utóbbi években változatlan, telepített terület 0,5 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, halványan bronzoszöld, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon lilászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, nagy, sárgászöld, sima, olyan hosszú mint széles, hullámos, szövete könnyen szakadó, nem fényes, nem zsíros, hasadt-osztott, ötkaréjú; vállöble határozatlan alakú, nyitott, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, széle csipkés, közepesen mélyen és sürün bemetszett; felszíne és fonáka csupasz; erezete zöld; a levélnyél lilászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: szárnyas, közepesen tömött, kifejezetten nagy; a bogyó gömbölyű, liláspíros, nagy, i1em mintázott, hamvas; húsa ropogós, húsos; ize közömbös; héja vékony, olvad6.

Morfológiai szempontból hason1ó fajta: nem ismert.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: -

 

 

Kósa

 

Szinonim név: Kósa szőlő.

Származása: Szegedi Sándor, Esik Andrásné, ifj. Kozma Pál, Hajdú Edit és Egyedi Sarolta állította elő a Poczik 3 és a Korai piros keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. orientelis.

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, középerős növekedésű, csemegeszőlő fajtajelölt. Talaj iránt nem igényes, viszonylag fagytűrő, gombás megbetegedésekre közepesen fogékony, zöldmunka iránti igénye átlagos, viszonylag jó1 szállítható. Vizsgálata folyamatban van. KIónja nem ismert.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,01 % alatti, az utóbbi években változatlan, telepített terület 0,1 ha..

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, vörös, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon vöröseszöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, tölcséres, sima-hólyagos, szövete nehezen szakadó, fűzöld, alig fényes, nem zsíros, hasadt, karéjainak száma 3-5; a vállöböl határozatlan alakú, zárt, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; az oldalöblök határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; felszíne s fonáka csupasz; erezete részben vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, csíkos, hosszú.

A fürt: szárnyas vagy vállas, laza, nagy; a bogyó gömbölyű, pontozott, középnagy (a Chasselas-nal nagyobb), piros, hamvas; húsa ropogós, leves; ize közömbös; héja középvastag, kissé szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chasselas és változatai, Kékmedoc, Ottonel muskotály.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: a leírás a Piros chasselas fajtánál található.

 

 

Melinda

 

Termesztési értéke: korai érésű, szeptember első dekádjában fogyasztható. Termékeny rügyű és óriás fürtű, így bőtermő. Szellős a lombja, a kevés hónaljhajtás és hajtásszám miatt könnyű a zöldmunkája. Másodfürtöt hoz. Fagyérzékeny, de az aszályt jól tűri. Túlérésben és esős időben kissé rothad.

 

A fürt: igen nagy (430g), vállas, közepesen tömött, a fürtkocsány hosszú, középvastag és szívós.

 

 

 

  

 

ÉVA (KM 168)

 

Termesztési értéke: igen korán, augusztus második dekád­jában érik bőtermő -15 §C alatti hőmérsékletnél fagyérzékeny. Rövid elemes metszést igényel. Zöldmunka igénye a szokásos. hosszú elemes metszésnél túlterhelhető és bogyói madárkásak maradnak. Nem rothadós fajta. Szürete könnyű és haladós. Hiányos tápanyagellátásnál, illetve nitrogén túladagolásnál, bogyókocsánya nem törékeny.

Érési idő: augusztus közepe.

Bogyója: nagy 65 g, ovális vagy oszlopos, világossárga, enyhén hamvas, héja vékony, olvadékony, húsa ropogós, semleges ízű, finom édes, magja alig érezhető.

A fürt: igen nagy.
Metszés: rövid elemes metszést kíván.

 

 

Dunajszka lazúr

 

Termesztési értéke: szeptember elején érik, erős növekedésű, talaj és fekvés iránt nem igényes, nem fagyérzékeny, rothadásra nem hajlamos, zöldmunka igénye közepes.

Érési idő: szeptember eleje.

Bogyója: nagy, hosszúkás, kékes-piros, vékony héjú, húsa ropogós, semleges ízű.

 

 

 

 

Suvenir

 

Érési idő: szeptember eleje.

 

Bogyója: kék, hamvas, nagy, különlegesen megnyúlt, hengeres, vékony héjú, rostos, fűszeres ízű.

 

A fürt: nagy, szétálló, közepesen tömött.

 

 

 

Sarolta

 

Termesztési értéke: igen korán, augusztus végén érik. Jól terem. Fagyérzékeny. Lisztharmatra is fogékony. Egyéb gombás betegségekkel - peronoszpóra, Botrytis - szemben nagyobb rezisztenciával rendelkezik, mint általában a Vitis vinifera fajták. Gondos zöldmunkát igényel. Könnyen szüretelhető és kevés hulladékkal.

Érési idő: augusztus vége.

Bogyója: nagy 7,1 g, ovális, fehéressárga, enyhén hamvas, héja vékony, olvadó, húsa ropogós, magja kicsi, alig érezhető.

A fürt: nagy 420 g, vállas vagy ágas, laza, a fürtkocsány hosszú és középvastag.

Kezelés: fagy és lisztharmat érzékeny, gondos zöldmunkát kíván.

 

 

Moldova

 

Érési idő: Október közepe, nem érzékeny, jó termőképességű.

 

Bogyója: nagy, hamvas, sötétkék, húsa roppanós, lédús.

 

A fürt: nagy nem tömött.

 

 

 

Rizamat

 

Érési idő: szeptember közepe.

 

Bogyója: húspiros, nagybogyójú, kellemes zamatú, héja olvadó.

 

A fürt: igen nagy fürtű.

 

 

 

Angéla

 

Termesztési értéke: kései érésű, október elején vagy közepén szüretelhető. Jól terem. Téltűrése 19 C-ig jó. Peronoszpórával és lisztharmattal jól ellenáll. 2-3 permetezést igényel a vegetációban. Bogyói nem rothadnak. Lugas művelésre alkalmas. Termesztése hosszú elemes metszéssel javasolt. Hűtőházi tárolásra alkalmas.

Érési idő: október közepe.

Bogyója: nagy 5,1 g, ovális, néha szív alakú, sárgásfehér, hamvas, héja vastag, kissé érezhető, húsa roppanó, levese, semleges ízű, magja fogyasztáskor nem zavaró.

A fürt: igen nagy 448 g, vállas, kissé tömött, a fürtkocsány középhosszú, egyenletesen vastag, zöld, szívós.

Metszés: elemes metszésű.

 

 

 

Anna

 

Termesztési értéke: erősen növő hajtásrendszere miatt nagy tőkeformára alkalmas. Rügyei középkorán fakadnak és termékenyek. igen korán, augusztus második felében érik. Bortermő. Rügyei fagyérzékenyek. Sűrű lombja miatt gondos zöldmunkát igényel. A gombás betegségek közül a lisztharmatra és a szőlőorbáncra érzékeny. Bogyói nem rothadnak. Könnyen és szaporán szüretelhető.

Érési idő: augusztus második fele.

Bogyója: igen nagy 6,6 g, enyhén ovális, héja sárgászöld, hamvas és olvadékony, húsa ropogós, kellemesen aromás, kevés cukrot ad, de kellemes a cukor : sav aránya, magja kevésbé érezhető.

A fürt: igen nagy 550 g, vállas, néha ágas, a fürtkocsány hosszú vastag és erős.

Metszés: metszőollóval.

 

 

 

Belgrádi

 

Termesztési érték: erőteljes növekedésű, nagy bogyójú, mag nélküli csemegeszőlő

 

 

 

 

 

Fanni (R78)

 

Termesztési értéke: korai érésű, szeptember első dekádján fogyasztható. Rügyei termékenyek. Bőtermő. Könnyen szüretelhető. A leszedett szőlő 95%-a csemegeszőlőként értékesíthető. A fürtök egyszerre érnek be, így egy menetben szüretelhetőek. Téltűrése -19 §C-ig közepes. Peronoszpórának jól, lisztharmatnak közepesen ellenáll. Nem vagy alig rothad. Lombszerkezete szellős, jól kezelhető. Termesztése rövid elemes metszéssel ajánlatos.

Érési idő: szeptember eleje.

Bogyója: nagy, gömbölyű, fehéres sárga, héja alig érezhető, húsa kemény, ropogós, magja nem érezhető.

A fürt: igen nagy 437g, ágas, kedvezően laza, a fürtkocsány középhosszú, egyenletesen vastag, zöld, derékszögben álló.

Metszés: rövid elemes metszést kíván, nem igényes.

 


 

Flóra (R73)

 

Érési idő: szeptember második fele.

Bogyója: nagy ovális, sötét húspiros, héja vékony, húsa lédús, magja alig érezhető.

A fürt: igen nagy.

Metszés: hosszú metszést kíván közepesen ellenálló, lugas művelésre alkalmas.

 

 

 

 

Helikon szépe

 

Érési idő: augusztus eleje.

Bogyója: nagy sárga, muskotályos ízű, magja alig érezhető.

A fürt: nagy.

 

 

 

 

 

 

Eszter (R65)

 

Termesztési értéke: igen korai érésű, erősnövekedésű, bőtermő, toleráns csemegeszőlő fajtajelölt.

Talaj és fekvés iránt nem igényes, fagytűrő, gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, kevésbé rothad, zöldmunkaigénye mérsékelt, jól szállítható. Vizsgálata folyamatban van.

A fürt: vállas, kissé tömött, középnagy-nagy; a bogyó gömbölyű, nagy kék, hamvas, nem mintázott; húsa ropogós, húsos; íze semleges, héja vékony, aránylag olvadó.

Szőlőmagolaj

A szőlőmagot szárítás után összezúzzák és magasnyomású préssel kisajtolják az olajat belőle. A szőlőmagnak igen alacsony az olajtartalma, általában 5-20 % közötti. Ezért drága, de igen értékes olaj.

A hidegen, mechnikus úton kipréselt szőlőmagolaj külsőleg és belsőleg is rendkívül hatékony szer. Bioboltokban 1 dl-es kiszerelésben lehet megvásárolni.

Külsőleg: kenjük be vele bőrünket és kb. 20 percig hagyjuk hatni. Ezután langyos vízzel öblítsük le és óvatosan töröljük meg. Enyhe összehúzó hatása miatt feszessé teszi a bőrt, így narancsbőrnél is használható. Kedvenc krémünkbe csepegtethetünk néhány cseppet a szőlőmagolajból, keverjük össze és így használjuk. Mindenféle masszírozásra alkalmas, kis mennyiség alkalmazása esetén is sikossá teszi a bőrt, valamint masszírozás közben az értékes vitaminok felszívódnak.

Belsőleg: mindennapos kezelésre használható, sőt kifejezetten ajánlott. Az ereket tisztán tartja. A szív és érrendszeri betegségek megelőzésére kiváló. Transzzsírsavat nem tartalmaz.

Dmatos betegségek megelőzésében is fontos szerepet játszik. Természetes E vitamintartalma könnyen felszívódik a szervezetben. A látást javítja. A naponta több órát a számítógép előtt dolgozóknak is hasznos lenne mindennap fogyasztani a szemproblémák megelőzése érdekében is.

Vásárolható 1 literes kiszerelésben melegen sajtolt szőlőmagolaj is. Ez főzéshez, sütéshez kiváló.
.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.