Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


alma és körtefa metszése

2011.02.23

Almafák metszése

gyumolcs-alma-1.jpg
Az almafa termőegyensúlyának fenntartásához rendszeres metszést igényel. Ha saját magunk szeretnénk megmetszeni almafánkat, nem árt ismernünk az alma termőrészeit és néhány alapszabályt:

 A korona kialakítása

Fiatal korban már a korona kialakításánál arra kell törekednünk, hogy termő korban megfelelő mennyiségű és minőségű termőrészek képződhessenek a vázágakon. Az almafa koronáját sokféle módon alakíthatjuk, de legtöbbször ágcsoportos, sudaras koronának kezdjük nevelni, ami azt jelenti, hogy egy középső tengely (sudár) mentén különböző szinteken ágcsoportokat, általában 4 különböző irányba álló ágat nevelünk. Ezeken az ágakon fognak képződni a termőrészek. Legideálisabb, ha az ágakon, gallyakon vízszintesen, úgynevezett halbordaszerűen hagyjuk növekedni a termőrészeket, azaz a lefelé, illetve felfelé növő vesszőket távolítjuk el a koronaalakítás során.

 Az alma termőrészei:

1éves termőrészek:

dárda :4-5cm, vagy annál rövidebb termőrész, a végén vegyes rüggyel, oldalrügyei fejletlenek.

sima termőnyárs

 

Sima termőnyárs: 5-15cm-es termővessző, csúcsán vegyes rüggyel, oldalrügyei fejlettek.

 

Középhosszú termővessző: 10-40cm-es termővessző, fiatal fákra jellemző.

Hosszú termővessző: 40cm-nél hosszabb termővessző, erős metszés következtében alakul ki.

Több éves termőrészek:

Dárdás termőgally: Dárdákkal berakódott 2 éves gally, amely 1 éves termővesszőből alakult

Termőbog (kalács): 1éves rövid termőhajtásból képződik, többszörösen elágazódhat.

termőbog

Termőkori metszés

Az alamafajták sokszínűsége miatt nagyon nehéz lenne általános érvényű metszési módot adni az almára. A fajták között nagy eltérés tapasztalható növekedési erélyben, és a metszés mértékére is igen különböző módon reagálnak az egyes fajták. Általánosságban elmondható, hogy az erősen növő fajták pl. Starking, illetve a vastag vesszőket nevelő fajták (pl. Húsvéti rozmaring, Nyári fontos) nem szeretik az erős metszést, annak hatására koronájuk elsűrűsödik. Ezeket a fajtákat lehetőleg csak ritkítsuk.

A gyenge növekedésű fajtákat (pl. Jonathan) metszhetjük erősebben. A legtöbb fajta középerős növekedésű és közepesen erős metszést igényel.

A metszés gyakorlata

Első lépésben távolítsuk el az esetleges beteg részeket és a meredeken felfelé törő vízhajtásokat.(Ha ezekből sok van az az előző évi túlzott metszés eredménye, ilyenkor ritkítsuk meg ezeket a vízhajtásokat és mérsékelten vágjuk őket vissza, hogy termőrészek képződhessenek rajtuk.)

előző évben túl erősen metszett almafa

A vázágakat és a sudarat vágjuk vissza közepesen erősen kifelé álló rügyre, a vázágakon található termőrészeket ritkítsuk, inkább a vízszintesen elhelyezkedőket hagyjuk meg.

Fiatal fáknál hagyjunk közepesen hosszú és hosszú termővesszőket, mert jövőre ezekből lesz dárdás termőgally. Semmiképp ne vágjuk őket vissza erősen.

Idős fáknál az elöregedett kalácsokat megfiatalíthatjuk a kalácsok visszavágásával.

A 2cm átmárőnél nagyobb sebeket kenjük be sebkezelővel.

 

Petrus Andrea

Okleveles kertészmérnök

 

Körte metszése


Termőre fordulásig minden év tavaszán alakító metszést végzünk. Ha az alanyhoz viszonyítva késik a termőre fordulás, akkor a vesszők lekötözésével, vízszintesbe hozásával segíthetjük elő a termőrészek berakódását.
Amikor jó volt a kötődés, sok gyümölcs kezd kifejlődni a hajtásokon, amelyeket válogatnunk kell, a két legszebb, legegészségesebb termést hagyjuk meg a csoportban. Birsen gyakori használatban lesz a metszőolló, zöldmetszés idején a vízhajtásokat 2/3-ra metsszük majd vissza.

Körte növényvédelme


Legtöbbször varasodással, moníliával, fabreás betegséggel és a körterozsdával találkozhatunk, illetve károsítják a pajzstetvek, a sodrómolyok, a körtebolha, a levéltetvek és a körtemoly is. Általánosságban elmondható, hogy amit megtalálunk az almafánkon, hamarosan megjelenik a körtefán is.

A körte levélbolha (Psylla sp.)

a leveleket a sejtnedvek szívogatásával károsítja. A termelt váladéka a ragadós, cukros mézharmat, melyet úgy ismerünk leginkább, amit a hangyák fejnek a levéltetvekről. A káruk ugyanakkora, a leveleket és a termést is beterítik, majd fekete korompenész képződik.
A körte levélbolha kártétele nyomán satnyulnak a levelek.
Jellemzően a nagy növekedési erélyű, túl sok vizet kapó körtét támadja meg, de a túltrágyázásra is hasonlóképpen reagál.

A tűzelhalást (Erwinia amylovora)

egy baktérium okozza.  A szövetek vizenyősödnek, majd gyors elszáradás után feketedve elhalnak, ezáltal az asszimilációs felületet teljesen tönkre is teszik.
Kívülről befelé terjedő kór, melyet felfedezése után azonnal irtani kell, a beteg ágat mélyen benyúlva levágni, elégetni és kukába dobni hamuját.
Biokertben rügypattanás előtt tudunk rézzel védekezni, kialakulásakor már csak a megsemmisítés marad megoldásként.

Mikoszferellás körte levélfoltosság  (Mycosphaerella sintina )

 támadása esetén apró, bordó, fekete foltok jelentkeznek a levélen és a gyümölcsön. A foltok fokozatosan növekednek, kb. 5 mm  átmérőjű barna körökben elhalva kitöredeznek a levél felületéből. A foltok közepében apró, fekete, hólyagszerű képződményeket észlelhetünk.
Ez ellen a levélfoltosság ellen csak réztartalmú szerekkel történő permetezéssel védekezhetünk. A levelek megjelenésétől nyár közepéig, júliusig, több menetben kell alkalmazni.