Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


sárgarépa,petrezselyem

2011.02.27

 

oldalkalauz

A termesztés jelentősége

Az egyik legrégebben termesztett zöldségnövény. Termesztési múltja 3–4 ezer éves. Európában őshonos. A görögök és a rómaiak szintén ismerték és kiterjedten termesztették. Termesztése Magyarországon is régi keletű. LIPPAY könyvében (1664) már közismert növényként szerepel.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Közkedvelt zöldségfaj. A világon 450–500 ezer hektáron termesztik. Vetésterülete hazánkban is jelentős, 4,5–7 ezer hektár évenként. Elsősorban szabadföldi növény, a hajtatásával főleg a nyugat-európai országokban foglalkoznak. Magyarországon szabad földön termesztik, nagy mennyiségben, hajtatásával csak az utóbbi évtizedekben foglalkoznak. Hazai magtermesztése szintén jelentős.

A piacon keresett növény. Fogyasztja a lakosság (35–55 ezer tonna), feldolgozza a tartósítóipar (35–40 ezer tonna) és exportja is jelentős (1–4 ezer tonna). Főleg a tartósítóipari termékeket exportálják, de sok kerülhet a csomózott áru kivitelére is.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Táplálkozási értékét tekintve elsősorban karotintartalma jelentős, amely átlagosan 7 mg/100 g. A háncs mindig többet tartalmaz, mint a farész. A karotinon kívül található benne még B 1-, B 2-, B 6- és C-vitamin, valamint nikotinsav is. Ásványi anyagai közül a kalciumot és a foszfort kell kiemelni, de tartalmaz vasat is. Kellemes illatát illóolaj-keveréke és a cukor adja. Cukortartalma 6%, amely di- és monoszacharidokból tevődik össze (szacharóz, illetve glükóz, fruktóz).

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságaisárgarépa

RENDSZERTANA

Kétéves növény. Az első évben vegetatív részeit (húsos gyökér, tőlevelek), a másodikban generatív részeit (virág, termés) fejleszti ki. Ha generatív részei már az első évben megjelennek (kivételes esetekben előfordult), akkor fogyasztható része (gyökere) csökevényes marad, vékony lesz és nem színesedik.

Az ernyősvirágúak családjába (Apiaceae, korábban Umbelliferae) tartozik. Tudományos neve Daucus carota ssp. sativus. Két termesztett változata ismert. Ezek:

D. c. ssp. sativus convar. sativus – hosszú,

D. c. ssp. sativus convar. curtus – rövid.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Gyökere főgyökér, karógyökér. Ez a fogyasztható része. A répatest ennek és a szik alatti szárnak a megvastagodásából jön létre. A fiatal szikleveles magoncon ezek még felismerhetően, jól elkülönülnek. A gyökérágak vékonyak, és zömmel a répatest alsó részén helyezkednek el. A fejlődő gyökér húzóereje következtében a szik alatti szár a talajba húzódik. A nemesítők a húzóerő fokozására törekszenek, mert a kiálló fejű típusok feje fény hatására zöldül vagy lilásodik, ezért ezek kevésbé kedveltek.

A répatest keresztmetszetében négy jellegzetes zóna különböztethető meg. A legbelső farész vagy szívrész, amely parenchimatikus szövetből áll, gyorsan fásodik, kevesebb színanyagot, szárazanyagot és cukrot tartalmaz. A következő zóna a háncsrész vagy kéreg, amely általában sötétebb színű és raktározószöveteiben igen sok festéket és tápanyagot tartalmaz. E két terjedelmes zóna között található a vékony, a farészt körülölelő kambium. Ez a növekedési zóna. Innen indul ki a répatest vastagodása, befelé az új fasejtek, kifelé pedig az új háncssejtek létrehozása. Végül a külső részen találjuk a másodlagos bőrszövetet, amely elparásodott sejtekből áll és a répatest védelmét szolgálja.

Levél. A sárgarépa levelei az első évben tőlevelek, amelyek a répafejen körkörösen helyezkednek el. A második évben szintén ezek jelennek meg először, majd a szárral együtt kialakulnak a szárlevelek. A levelek összetettek, szárnyaltak és erősen szabdaltak. A tőlevelek mindig nagyobbak és erősebbek, mint a száron találhatók. A levél nem fajtabélyeg, mivel egymástól csak méretben és erősségben különböznek, és ezek a környezeti tényezőknek is függvényei.

Szára a második évben jelenik meg. Képződése az első évben nem kívánatos. Merev szőrös és elágazó. Első-, másod- és harmadrendű elágazások találhatók rajta. Magassága a fajta függvénye, 100–150 cm.

Virágzata ernyős, pontosabban összetett ernyő. Virágai hímnősek, szerkezetükre az ötös szám a jellemző, és mindig az elágazások végein találhatók. Az oldalágakon előfordulnak egynemű (hím- és hímsteril), valamint ivartalan virágok is. Sziromlevelei fehérek, de néha a virágzat közepén sötétebb, bíborszínű virágok is találhatók, ami nem kívánatos, mert a vad formára való visszaütés jele. Rovar porozta növény.

Termése két részből álló ikerkaszat.

Mag. Egy-egy magon három alacsony és négy magasabb tüskés ér húzódik végig, amelyeknek tövében illóolajat tartalmazó sejtek találhatók. A mag lapított tojás alakú, hossza 2–4 mm, szélessége 1–1,5 mm. A 2 mm hosszú, 0,4 mm vastag tüskék lehetetlenné teszik a szemenkénti vetést, ezért el kell távolítani őket dörzsöléssel. A mag színe szürkésbarna. Endospermiuma igen nagy, amelyben keményítő helyett olaj található. Ez adja jellegzetes illatát. Ezermagtömege 2–2,4 g, a dörzsölté 1,2–1,5 g. Csírázóképességét 3–4 évig őrzi meg.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigénye viszonylag kicsi. Gyenge fényben is jól fejlődik. Ebből következik, hogy az árnyékot tűrő zöldségnövények közé tartozik. Szórt fényben is kielégítően fejlődik, amelyet hajtathatósága is bizonyít. A megvilágítás időtartamát tekintve hosszúnappalos növény.

Hőigénye közepes, bár ennek ellenére a hidegtűrő zöldségnövények közé soroljuk. Optimuma és annak szélső értékei 16±7 °C. Csírázása 23 °C-on (optimum) a leggyorsabb, de már 2–4 °C hőmérsékleten (minimum) csírázásnak indul. Az optimumnál magasabb hőmérsékletet a lomb jobban elviseli, még 23–26 °C-on is jól fejlődik. Ugyanez a hőmérséklet a gyökér számára már kedvezőtlen.

Vízigénye szintén közepes. A vizet gazdaságosan használja fel. Ebben sokat segít szabdalt levélzete, amellyel keveset párologtat. Vízigénye fejlődése folyamán változik. Magja sok éterikus olajat tartalmaz, a vizet nehezen veszi fel, lassan duzzad, ezért igénye a csírázás idején igen nagy. Vízfelhasználása később mérséklődik, majd újra növekszik. A legtöbb vizet nyáron (július, augusztus, szeptember) igényli.

Napi vízfelvétele 10 és 420 g között változik, a növény fejlettségétől és a környezeti tényezőktől függően.

Tápanyagigénye is közepes. Fajlagos tápanyagigénye 1 t termés előállításához nitrogénből 4 kg, foszforból 1,5–2 kg, káliumból 5,5–6 kg.

A makroelemek közül a káliumból igényel a legtöbbet. A bőséges káliumellátás hatására növekszik a szárazanyag mennyisége. Az adagolást azonban nem szabad eltúlozni, mert egy bizonyos határon túl már csökken a cukortartalom. Hiányát a levelek vörös színeződése jelzi. Előbb a fonák színeződik, később pedig a levelek (széltől befelé haladva) fokozatosan elszáradnak.

Nitrogénigénye közepes. A nitrogénhiánya esetén a növekedés lelassul, a lomb sárgul. A fiatal levelek először sárgulnak, majd vörös színűvé válnak. Túladagolása szintén kedvezőtlen, hatására csökken a répák tárolhatósága. A folyamatos ellátással megelőzhető a répatestek fölrepedése.

A foszforigénye már valamivel kisebb. Ezt nehéz túladagolni, a hiányát pedig a növény jelzi. Tünete a főerek környékén a levelek vörösödése.

Termesztett fajták

A forgalomban lévő fajták részben külföldi, részben hazai eredetűek. Megkülönböztetésük értékmérő tulajdonságaik alapján lehetséges. Ezek a következők:

sárgarépa fajták– a tenyészidő hossza,

– a répatest alakja,

– a répatest mérete,

– a felhasználhatóság.

A tenyészidő alapján a fajták három csoportba sorolhatók, rövid (80–120 nap), középhosszú (121–180 nap) és hosszú (181–220 nap) tenyészidejűekre.

A répatest alakja szerint lehetnek gömbölyűek (vagy gömbölyödésre hajlamosak), hengeresek, lefelé keskenyedő, széles vállú és hosszú megnyúlt fajták. – Gömbölyűek és gömbölyödésre hajlamosak a Párizsi vásár, a Párizsi hajtató és ide sorolható a Duwicki is. Valamennyi rövid tenyészidejű, hajtatásra és korai szabadföldi termesztésre alkalmas fajta. Ezek a hazai forgalomban már ritkán fordulnak elő.

– A hengeresek zömmel tompa végűek. Közöttük vannak hajtatási, korai szabadföldi és szabadföldi típusok is. E csoportba tartozik a Gonsenheimi, az Amszterdami, a Marktgärtner, a Nanti.

– A lefelé keskenyedő, széles vállú típusok szintén tompa végűek. Ide tartoznak a Chantenay és a Flakker típusok. Az előzőek középhosszú, az utóbbiak hosszú tenyészidejűek.

– A megnyúlt, hegyben végződő fajták zömmel hosszú tenyészidejűek. A válluk lehet keskenyebb és szélesebb.

A répatest mérete szintén fontos fajtatulajdonság. Jellemző itt a hosszúság és a vállszélesség vagy a hengereseken az átmérő. A hosszúság és a termésmennyiség között szoros az összefüggés. Minél hosszabb a répateste egy fajtának, annál nagyobb a terméshozama. A hosszúság 4 és 30 cm között változik. Rövid gyökérről beszélünk 8 cm-ig, középhosszúról 9–17 cm-ig és hosszúról, ha a gyökér 18 cm-nél hosszabb. A nagyobb, hosszú típusok – a már említett kedvező tulajdonság ellenére is – kevésbé elterjedtek, mert nehezebb a talaj-előkészítésük, a gépi betakarításuk. A szállítás során könnyebben törnek és rosszabb eredménnyel tárolhatók. A 14–20 cm hosszú, hengeres típusok kedveltebbek, mert jobb a minőségük (beltartalom) és géppel könnyebben betakaríthatók. Közülük az erősebb lombúak vannak előnyben. A gépi betakarításra egyébként a kissé lefelé vékonyodó, tompa végű fajták a legjobbak. A vállszélesség 3–6 cm, a hengeresek átmérője pedig 2,5–4 cm között változhat, így ennek nincs igazán jelentősége.

A felhasználási cél lehet friss fogyasztás és tartósítás. Az előbbi esetben az áru közvetett úton (tárolás után) vagy közvetlenül (csomózott anyag) kerülhet a piacra. A tartósítás, feldolgozás lehet konzerválás vagy szárítás.

Szabadföldi termesztés

A sárgarépa-termesztés technológiai változatai a következők:

1. Korszerű, gépesített nagyüzemi technológia. A cél a tartósítóipari és az évi frissáru-igény kielégítése.

2. Egyszerű, hagyományos, esetleg félig gépesített technológia. Célja az önellátás és a korai áru (csomózott) egy részének megtermelése.

3. Dugványtermesztő technológia. Célja a vetőmagtermesztés alapanyagának előállítása.

Az első a legjelentősebb, ezt alkalmazzák a legnagyobb felületen.

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Hazánk éghajlata, időjárási viszonyai kedvezőek a sárgarépa szabadföldi termesztésére. A fényviszonyok megfelelőek, a hőmérséklet kielégítő. A csapadék ugyan néhol kevés, de a vizet öntözéssel pótolni lehet. Öntözni elsősorban ott kell, ahol a tenyészidőben hullott csapadék nem éri el az évi 400 mm-t.

A termeszthetőség korlátozó tényezője inkább a talaj. A szélsőséges talajtípusok (a futóhomok, a szikes és a köves, valamint a túlságosan kötött talaj) kivételével valamennyi talajon megterem. Elsősorban azonban a mély termőrétegű, laza és középkötött humuszos talajok növénye. A humusztartalom növekedésével együtt nő a termés mennyisége is. A nagy termések egyik feltétele az 5–7%-os humusztartalom.

A kémhatást illetően a közömbös talajokat kedveli (5,3–7 pH). Gyengén savanyú talajokon jobban fejlődik, mint a gyengén lúgosokon. Savanyú és lúgos talajokon (5 pH alatt 8 pH felett) nem várható kielégítő termés.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

Önmaga vagy a többi gyökérféle után lehetőleg csak 3–4 év múlva kerüljön. Mindhárom zöldséges vetésforgóban elhelyezhető.

Öntözött zöldséges forgóban a zöldborsó, a zöldbab, a burgonyafélék, a kabakosok és a káposztafélék az előveteményei. Az ország nagy részén öntözött, kombinált forgóba kerül. Itt előveteménye az őszi búza. Öntözetlen, kombinált vetésforgóba csak ott szabad helyezni, ahol a tenyészidőben hullott csapadék megközelíti a 400 mm-t, és a terület talaja jó vízgazdálkodású, humuszban gazdag. Leggyakoribb előveteménye itt is az őszi búza. Rossz előveteményei a gyökérfélék, a kukorica és a napraforgó.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A tápanyag-visszapótlást ma már lehet és kell is tervezni. A tervezéskor meg kell határozni a mennyiséget, a trágyafélét, a trágyázás módját, a kijuttatás időpontját, a bedolgozás módszerét és mélységét.

A mennyiség meghatározásakor figyelembe kell venni a növény igényét, a talaj tápanyagkészletét és a tervezett termés mennyiségét.

A tervezhető terméshozam a fajta, a termesztőhely és a technológia függvénye. A rövid gyökerűek hozama 12–25 (öntözetlen), illetve 30–60 t/ha (öntözött). A hosszú típusok terméshozama nagyobb, 20–30, illetve 40–70 t/ha.

Abban az esetben, ha nincs lehetőség talajvizsgálatra, és a termés mennyiségét sem kívánjuk pontosabban meghatározni, akkor hatóanyagban kifejezve nitrogénből 160–180 kg/ha, foszforból 120–160 kg/ha, káliumból 150–250 kg/ha mennyiség szükséges.

A jobb talajokon a kisebb, a gyengébbeken a nagyobb mennyiséget használjuk. A várható termés ebben az esetben 40 t/ha körüli.

A tápanyagigény kielégíthető szerves és műtrágyákkal. Szerves trágyát azonban lehetőleg ne adjunk, mert hatása a répára kedvezőtlen.

A trágya kijuttatható alap-, indító- és fejtrágyaként. A szerves trágyát, a káliumot és foszfort alaptrágyaként adjuk. A két utóbbi indítótrágyaként is adható. Az így kijuttatott mennyiség azonban csak az összesnek egyharmada legyen.

A nitrogén mindhárom módszerrel adagolható, leggyakrabban fejtrágyaként adjuk. Alaptrágyaként csak akkor van rá szükség, ha az elővetemény után nagy mennyiségű tarló- és gyökérmaradvány jut a talajba. A szükséges adag akkor az összmennyiség egyharmada.

Az alaptrágyát az alap-talajműveléssel, az indítót a vetés előtti talaj-előkészítéssel, a fejtrágyát pedig öntözéssel vagy permetezéssel juttatjuk a talajba vagy a növényre.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A sárgarépa apró magvú növény, sekélyen vetjük, ezért nagyon jó vetőágyat kíván. A magágy akkor megfelelő, ha a felszíne egyenletes, sima, gyommentes, ülepedett és apró morzsás szerkezetű. Mivel kedveli a levegős, vastag, művelt rétegű talajokat, célszerű a területen mélylazítást (40–60 cm) is végezni.

A művelési módok, a talajmunkák időpontja, a művelések száma, eszköze az alkalmazott technológia és az elővetemény függvénye.

Előző évi talajmunkák. A főterményként vagy koraiként termesztett sárgarépa talajművelése mindig a tarlóhántással kezdődik. Ez csak akkor maradhat el, ha az előtermény későn (szeptember, október) lekerülő növény. A hántást az előtermény lekerülésével egy időben kell elvégezni. Célja a nedvesség megőrzése és a későbbi talajmunkák jó minőségének előkészítése. A mélysége 8–12 cm.

A hántást a mélyszántás követi. Időpontját elsősorban az erőgépek (szántótraktorok) szabad kapacitása határozza meg. Elvégezhető már szeptemberben, de október, november hónapokban is. A lényeg, hogy a fagyokig befejeződjék. Mélysége 21–30 cm között változhat. A sárgarépa a mélyebb szántást igényli. A szántott terület maradhat nyitott, de le is zárható. Korai szántás (szeptember) és korai (február vége, március) vetés esetén azonban feltétlenül le kell zárni.

Tavaszi talajmunkák. A vetés előtti talaj-előkészítés időpontját a talaj művelhetősége és a vetésidő határozza meg. Elvégezhető február végén vagy március elején a talaj művelhetőségi állapotától függően. A művelet lehet egyengetés, lazítás, esetleg gyomirtás. Egyengetésre akkor kerül sor, ha ősszel a szántást nem zártuk le. Ekkor jó tél után elegendő lehet egy simítózás. Tömődött talajon azonban először lazítani kell, és csak utána következhet a simítás. A lazítás eszköze lehet fogas borona vagy tárcsa. Fontos, hogy sekélyen végezzük.

Egyszerűbb az előkészítés az ágyásos műveléshez, mert itt csak az ősszel előhúzott ágyásokat kell kiigazítani. Későbbi (április, május) vetések esetén az egyengetés időpontja február vége, március eleje. Utána a talajt gyommentesen tartjuk, és az előkészítés a vetés előtt fejeződik be.

Másodterményként termesztve módosul a talajművelés. Itt az alap- és vetés előtti talaj-előkészítés szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az alap-talajművelés lehet tárcsázás vagy szántás. Ebben az esetben nagyon fontos a hengerezés is, ugyanis nincs idő a természetes ülepedésre. Száraz időjárás esetén a munkavégzést egy előöntözés segíti.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

A nagyüzemekben és nagyobb felületeken minden esetben vegyszeres gyomirtásra van szükség. Napjainkban ez már kidolgozott, eredményesen használható módszer. Három időpontban alkalmazható, vetés előtt, vetés után, de még kelés előtt és állományban, tehát kelés után.

SZAPORÍTÁS

A sárgarépa szaporítási módja az állandó helyre vetés lehetőleg koptatott (dörzsölt), csávázott és kalibrált maggal.

A vetés mélysége kötöttebb talajokon és korai vetéskor 2 cm, laza talajon és kései vetéskor 3 cm. Ennél mélyebbre nem szabad vetni.

A vetés időpontja változó, függ a fajtától és a betakarítás tervezett időpontjától. Ennek megfelelően a sárgarépa március elejétől július közepéig bármikor vethető.

A művelési mód lehet sík, ágyásos és bakhátas. A síkművelés a legelterjedtebb. Az ágyásos művelés jó, de elsősorban ott alkalmazzák, ahol a betakarítógép burgonyaszedő. A bakhátas művelés hagyományos módszer, ahol a bakhátak távolsága 70 cm, magasságuk és alapszélességük pedig 30 cm. Ma már csak házikertekben célszerű alkalmazni, főleg ott, ahol sekélyebb a termőréteg, és a talajművelés is sekély.

Az elrendezés, a sortávolság és a vetési mód változatos, sokféle. Közülük mindig a feltételeknek (az alkalmazott erő- és betakarítógépeknek) megfelelőt kell kiválasztani. A bakhátas művelésben csak az ikersoros, az ágyásosban csak az ikersoros és a szalagos, a síkműveléskor pedig valamennyi elrendezési változat alkalmazható. Házikertekbe a soros elrendezés javasolható. A sortávolság itt a legkisebb, 15–20 cm, a lényeg, hogy a kézikapa és a horoló elférjen a sorok között.

A vetés végezhető kézzel és géppel. A kézi vetés ma már csak házikerti módszer. Nagyüzemekben és nagy felületen a vetőgépeket kell használni.

A vetőmag szükséglet a fajta és a termesztési cél függvénye. A kisebb répatestűeket és a csomózva piacra kerülőket mindig sűrűbben vetjük. A fajták vállátmérőjét figyelembe véve a folyóméterenként szükséges egyedek száma 25, 33 vagy 40 db. A vállátmérő 2,5 cm, 3 cm és 4 cm. A sárgarépa rosszul kel, ezért vetéskor a tenyészterület alapján kalkulált magmennyiség duplájával kell számolni. Az elmondottaknak megfelelően a hektáronkénti vetőmagszükséglet a koraiakból 4 kg, a középkoraiakból 3 kg, a késeiekből 2 kg. 1 kg-ban 65–850 ezer db vetőmag van.

ÖNTÖZÉS

A sárgarépa közepes vízigényű növény. Folyamatos vízellátást igényel, ezért öntözés nélkül kisebb a termés és gyengébb a minőség. A csapadékpótló öntözés minden esetben szükséges, de szükség lehet kelesztő öntözésre is.

A kelesztő öntözés főleg a későbbi vetéseknél fontos, de kivételesen szükség lehet rá tavasszal is. Normája 5–10 mm, a módja pedig esőszerű vagy barázdás öntözés.

A csapadékpótló öntözésre minden kultúrának szüksége van. Az öntözési norma 30–40 mm, illetve barázdás öntözéskor 40–50 mm. Az öntözések száma a rövid tenyészidejűeknél 3, a hosszúaknál 5. Az első öntözés időpontja a fajta függvénye. A korai, rövid tenyészidejű fajtáknál a vetés utáni 50., a késeieknél a 70. nap. Az utolsó öntözés időpontját pedig a felhasználási mód határozza meg.

EGYÉB ÁPOLÁSI MUNKÁK

A sárgarépa helyfoglalási ideje a fajtától és a termesztés céljától függően különböző hosszúságú. Éppen ezért változhatnak az ápolási munkák, és változhat azok száma is. Legfontosabb ápolási munka a ritkítás, a cserepesedés megszüntetése, a gyomok irtása és a növényvédelem, valamint a fejtrágyázás.

Ritkítást, kézimunka-igényes volta miatt, ma csak a házikertekben végeznek. A nagyüzemekben már a vetéskor beállítják az optimális tőszámot, a jó minőségű, kalibrált, dörzsölt, esetleg drazsírozott vetőmag használatával. Feltétel még a precíziós vetőgép és a magszükséglet pontos megállapítása. Házikertekben a ritkítást a növények 2–4 lombleveles állapotában végzik. A távolságot a fajta, annak vállmérete határozza meg. A munka könnyebb és a minőség is javul, ha nedvesebb talajon végezzük, mivel a kis növények könnyebben kihúzhatók és nincs lombszakadás.

A gyomirtás lehet mechanikai és vegyszeres. Mindkét esetben sokat segít, ha az elővetemény már gyommentes volt. A mechanikai gyomirtás főleg a házikerti és háztáji gazdaságok módszere. A tenyészidőben egy gyomlálásra és 2–3 kapálásra van szükség. Eszközei a kézi, valamint a tolókapák. Ezek lehetnek mélyebben művelők és lehetnek horolók.

A cserepesedés elsősorban a kötött talajok jellemzője, homokon nem, középkötött talajon ritkán fordul elő. Nehezíti a kelést, és a fiatal csíranövényeket tönkre is teheti. Megszüntetésére a sima vagy házikertekben a szöges henger alkalmas. A kapálás szintén segíthet, de csak akkor, ha valamilyen sorjelző növényt alkalmaztunk. Öntözéssel is megszüntethető (nagyüzemi módszer), 5–10 mm víz kijuttatásával.

A fejtrágyázás időpontja a korai vetéseknél május közepe vagy június második fele, a késeieknél a kelés utáni 40–60. nap.

BETAKARÍTÁS, ÁRU-ELŐKÉSZÍTÉS

A sárgarépa viszonylag hosszú tenyészidejű növény. Éréséhez legalább 80 és legfeljebb 220 nap szükséges. A betakarítás ideje tehát függ a fajtától, a vetési időponttól, valamint a felhasználás céljától.

Az elmondottaknak megfelelően június elejétől november végéig bármikor szedhető, ha elérte a gazdasági (fogyasztási) érettséget.

Június, július hónapokban – de igen gyakran még augusztusban is – lombbal együtt takarítják be, többnyire a rövid és középhosszú tenyészidejű fajtákat, amelyek mosva és csomózva kerülnek a piacra. Az érettség jele a színeződés és a szabvány által meghatározott méret:

– július 15-ig 15 mm (I. oszt.), illetve 10 mm (II. oszt.) átmérő;

– július 15-től 25 mm (I. oszt.), illetve 200 mm (II. oszt.) átmérő.

Az utóbbi esetben már a gyökér hosszúsága is követelmény, amely I. osztályú árunál 100 mm, a II. osztályúnál pedig 70 mm. További elvárás a fajtaazonosság, a sérülésmentesség, a zsengeség és az ép, üde, zöld levélzet. A csomónkénti darabszám 5. Előkészítéskor a gyökereknek száraznak kell lenniük, nehogy később befülledjenek, megromoljanak. A csomózott áru kötegelve vagy göngyölegben kerül a kereskedőkhöz.

A lomb nélkül piacra, feldolgozásra vagy tárolásra kerülő répát szeptemberben, októberben és novemberben takarítják be a fajtától, a szaporítási időponttól és a felhasználási céltól függően. Az érettség jele a megfelelő szín, a fajtára jellemző méret, valamint a nagy karotin- és szacharóztartalom. Augusztusban csak a közvetlen piacra vagy a feldolgozásra kerülő sárgarépát szabad betakarítani. A tárolásra szánt anyagot októberben vagy novemberben. A lényeg, hogy a betakarítás még a fagyok előtt megtörténjék. A szabványelőírás itt a 30, illetve 35 mm (I. oszt.) átmérő, valamint a fajtaazonosság, a sérülésmentesség, az érettség és a tisztaság.

A betakarítást kézzel, nagyüzemekben, nagy felületen géppel végzik.asa-lift betakarító gép

Az ASA-LIFT nyűvő rendszerű betakarító gép, de vannak ásórendszerűek is. Az előzőek a jobbak, az ezekkel betakarított termény 80–100%-a piacképes, de csak akkor dolgoznak megfelelően, ha erős, egészséges a lomb, rövidebb a répatest (14–20 cm), gyommentes és közép nedvességtartalmú a talaj. Az ásó rendszerű gépek nagyobb veszteséggel dolgoznak, ez kivételes esetekben a 40%-ot is elérheti.

A kiemelt répa vagy közvetlenül, vagy a rendről kerül a szállítójárműre, amellyel ömlesztett állapotban szállítják. Ez az anyag még nem tiszta. Van benne sérült, leveles és beteg répatest, valamint talajszennyeződés. Az anyagot tehát még át kell válogatni. Erre a célra az EKKO dán osztályozó a legmegfelelőbb. A kézi osztályozás időigényesebb, 1 t áruhoz 15–20 óra szükséges.

A várható termés a fajta és a technológia függvénye, 12–40–70 t/ha. A legkevesebb a koraiaké, hagyományos technológiával, öntözés nélkül termesztve. A termés mennyisége annak megfelelően nő, ahogy a technológia korszerűsödik. A csomózottan értékesíthető mennyiség elméletileg hektáronként 1250 ezer növény, átszámítva 250 ezer csomó. A gyakorlatban ennél sokkal kevesebb, hektáronként csak kb. 100 ezer csomót értékesítenek.

 

Hajtatás

A sárgarépa hajtatható valamennyi palántanevelő létesítményben, de leggyakrabban a fóliával borítottakat használják. Kisüzemi termesztési mód, a nagyüzemek nem vagy csak ritkán foglalkoznak vele.

TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS, TÁPANYAGELLÁTÁS

A sárgarépa a hajtatásban is mély rétegű, laza talajt kíván.

Az alap talajművelés lehet ásás és szántás. Az ásás kisebb felületen kézzel is elvégezhető, nagyobb felületen azonban ásógépet kell alkalmazni. A szántás ágy- vagy váltva forgató ekével végezhető. Az utóbbi a jobb, mert nem képződik barázda és orom.

A vetés előtti talajmunka a lazítás, amit kis felületen gereblyével, nagyobb területen pedig fogas boronával, tárcsával vagy talajmaróval végeznek. Lazítás után a területet simítani és tömöríteni kell.

A tápanyagigény kielégíthető szerves és műtrágyákkal. A szervestrágyázás különösen humuszban szegény talajokon fontos, egyébként jobb, ha az elővetemény kapja. A mennyiség 4–5 kg/m2. Nagyon fontos, hogy a trágya érett legyen. A még hiányzó tápanyag műtrágyákkal pótolható. Az adandó mennyiség a növény igényének és a talaj tápanyagtartalmának függvénye. A tápanyagtartalomtól függő szélső értékek (hatóanyagban) nitrogénből 5–20 g/m2, foszforból 1,8–18 g/m2, káliumból 8–16 g/m2. A kisebb dózis nagy, a nagyobb csekély tápanyagtartalom esetén adandó. A tápanyag-visszapótlás alapja minden esetben a talajvizsgálat, amelyet még az is indokol, hogy a csírázó és fiatal növénykék a nagy sókoncentrációra is érzékenyek.

SZAPORÍTÁS

A szaporítási mód az állandó helyre vetés. A művelésmód sík vagy ágyásos. Az utóbbi az elterjedtebb, mert gyakori a szórt vetés és a köztesként való termesztés. Az ágyások szélessége 60–70, illetve 120–140 cm attól függően, hogy az ápolási munkák egy vagy két útról végezhetők. Az ágyások melletti utak 20 cm szélesek és 5–10 cm mélyen süllyesztettek. Ezekre azért van szükség, mert az állományt kezelni, gyomlálni, ritkítani kell, és így a köztes növényt is taposás nélkül lehet eltávolítani.

A szaporítási időpont a létesítmény fűtésének függvénye. Fűtött létesítményekben a sárgarépa augusztus végétől október végéig szakaszosan vethető, és a tél közepétől a tavasz elejéig piacra vihető. Ez a hajtatási mód azonban nem terjedt el, mert az energiaárak miatt nagyon költséges.

Ebből következik, hogy a fűtés nélküli hajtatás az elterjedtebb. Erre különböző – egyszeres vagy kettős takarású és vízfüggönyös – fóliás berendezések alkalmasak (a kettős takarásúakat használják a leggyakrabban). Ezekben októbertől február végéig bármikor elvégezhető a szaporítás. A jelzett időszakban szakaszosan is lehet vetni, és a legkorábbi vetésből az áru már április közepétől a piacra kerülhet. A termelők a legtöbb hibát azzal követik el, hogy korán vetnek. Az augusztusban és szeptemberben vetett répa ugyanis a téli hideg hatására jarovizálódik és magszárba szökik anélkül, hogy gyökértestét kifejlesztené.

A vetés módját és az elrendezést mindig a hasznosítás rendszere határozza meg. Főterményként hajtatva sorosan vetjük, a sortávolság 10–15 cm. Az ennél sűrűbb vetésű állomány csak gyomlálással tartható tisztán. A vetési sűrűség ekkor 100–200 mag/fm, attól függően, hogy milyen a vetőmag értéke. Ehhez 1,5–2 g/m2 dörzsölt vetőmag szükséges.

A sárgarépa hozama közepes, ezért igen gyakran köztesként termesztik. A társnövény lehet hajtatott retek, saláta, karalábé, karfiol, fejes és kelkáposzta. Közülük a retek a legjobb. A többi zártabb állományú, és a káposztafélék tenyészideje még hosszú is. Ezért a retek mellett csak fejes saláta és a karalábé jöhet számításba.

Ilyen elterjedt kombináció még, amikor a főtermény nem kifejlett növény, hanem csak palánta. Erre a társításra a szabadföldi termesztés részére előállított fejes saláta, valamint a káposztafélék palántái kiválóan megfelelnek, mert helyfoglalási idejük rövid, mindössze 6 hét, így a fiatal sárgarépa-növénykéket még nem károsítják. Követelmény azonban a ritka vetés, 1 m2-en 400 db-nál nem szabad több palántát fölnevelni. Köztesként való termesztéskor a vetési és az elrendezési mód is szórt. A szaporítás időpontja megegyezik a főterményével. A magszükséglet itt 0,5–1 g/m2.

A vetés végezhető kézzel és géppel. Soros elrendezéshez célszerű kisgépet használni. A vetési mélység 1–2 cm (mélyebb vetés hátrányos).

ÖNTÖZÉS

A víz az egyenletes kelés és fejlődés egyik legfontosabb feltétele, amely a hajtatólétesítményben csak öntözéssel adható. A kelesztő öntözést (5–10 mm) a vetés után azonnal el kell végezni. Alacsony hőmérséklet – elhúzódó kelés – esetén megismételhető. Fontos, hogy intenzitása kicsi és porlasztása finom legyen. kelés után, a tenyészidőben több 15–25 mm-es csapadékpótló öntözés is szükséges. Télen ritkábban, tavasszal sűrűbben kell öntözni. Fűtetlen berendezésben télen szüneteltetni kell. Fontos az egyenletes vízellátás.

EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

Az optimális állománysűrűség beállítása az egyik legfontosabb ápolási munka. A gyökér gyors és normális kifejlődéséhez megfelelő tenyészterületre van szükség. A legkisebb tenyészterület 15 cm2 (600 növény/m2), ezt akkor alkalmazhatjuk, ha a répát főterményként hajtatjuk. Ennél sűrűbb állomány már káros. A gyakorlatban a 20 cm2-es tenyészterület az elterjedtebb (500 növény/m2).

A köztes termesztésben a legnagyobb tenyészterület 40 cm2 (250 növény/m2), a legkisebb pedig 30 cm2 (330 növény/m2). A ritkítást 3–4 lombleveles állapotban és nedves talajon végezzük, hogy a lombozat ne szakadjon le.

A hőmérséklet szabályozása különösen sűrűbb állomány esetén fontos. A megfelelő hőmérséklet 16 °C. Ennél magasabb hőmérsékleten a lomb gyorsabban fejlődik, mint a répatest.

A legtöbb gondot a gyomok irtása okozza. Szórt vetés esetén ezt mindig kézzel kell végezni. Soros vetés esetén a kézi kapálás is segíthet.

BETAKARÍTÁS

A hajtatott sárgarépa akkor szedésérett, ha vállátmérője a szabványban előírtaknak megfelel. Ez legalább 15–20 mm. Szedés után, amit célszerű  géppel végezni, a gyökereket meg kell mosni.  A sérülteket és a fölösleges lombot el kell távolítani. Az áru csomózva kerül forgalomba. Csomózni csak a már szikkadt termést szabad, mert különben befülledhet. Egy-egy csomóba 5–5 db növény kerül. A csomózott árut göngyölegben vagy kötegelve szállítják. Egy-egy köteget 10, esetleg 20 csomó alkothat. A várható termés legalább 200 db/m2 és legfeljebb 400 db/m2, azaz 40, illetve 80 csomó. Ennek tömege kb. 2,5–3 kg.

Petrezselyem

Története

A petrezselyem a magyar konyha fontos alapanyaga közé tartozik. Nem a tápértéke számottevő, hanem az ízesítőképessége. A jó húslevesnek mindenesetre fontos kelléke a petrezselyemgyökér és annak a lombja is.

petrezselyem

Vad alakjai a Földközi-tenger környékén nőnek, főként a források környékén, patakok nyirkos partján, köves, kavicsos területeken. Lehet, hogy a neve is a sziklával (latinul: petra) kapcsolatos.

A petrezselyem kétéves növény: az első évben a lombja és a húsos gyökére fejlődik ki. A második évben magszárat fejleszt, annak a csúcsán ernyős virágzattal, amelyben kaszattermések érnek be.

Két típusa ismert. Az egyik a gyökérpetrezselyem, amely erős, húsos karógyökeret fejleszt, és csak kedvezőtlen talajviszonyok között ágazik el. A zöld levelei ennek is felhasználhatók ételízesítésre. A másik típus: a metélőpetrezselyem, amely az utóbbi években a kertekben gyorsan terjed. Ennek a gyökerei elágazóak, és tömegük jelentéktelen. Annál értékesebb viszont a lombja, amit folyamatos szedés mellen is állandóan fejleszt a növény. A kertben áttelelve kora tavasszal friss, jóízű leveleket hajt, ezeket addig lehet szedni, amíg az új vetés megerősödik. Júniusban a tavalyi vetésű növények magszárba mennek. A metélőpetrezselymek között legismertebb fajta a Mohafodrozatú, amelynek a neve nagyon találó: levelei fodrozottak, csipkés szélűek, halványzöldek. Íze azonban nem olyan intenzív, mint a gyökérpetrezselyemé. Zöldségágyak, sőt virágágyak szegélyezésére is lehet ültetni, így egyidejűleg díszít és hasznot is hoz.

Termesztése

A petrezselyem - a többi növényhez hasonlóan - az üde, mély rétegű, tápanyagban gazdag talajon érzi magát a legjobban. Az eredményes termelés feltétele, hogy a talaj melyen meg legyen művelve, mert ennek hiányában a petrezselyemgyökerek elágaznak, "lábasodnak", vagy görbén nőnek. A talaj mésztartalmával szemben meglehetősen közömbös növény: a kissé savanyú tőzegtalajokon éppen olyan jól termeszthető, mint a meszes agyagokon. Ezzel szemben igen érzékeny a talaj kiszáradására, ezért a sülevényes talajokon gondoskodni kell a rendszeres öntözéséről.

Nincs nagy napfényigénye, köztesként, fiatal gyümölcsfák alatt vagy a szőlősorok között is megél.

Hidegtűrő növény, ezért a magját már korán tavasszal, a fagy kiengedése után el lehet vetni. A kikelő növények se érzékenyek az időszakos hővisszaeséssel szemben, sőt a kifejlett gyökereket se kell félteni az őszi fagyoktól. Némi takarással akár a földben át is teleltethetők, ennek hátránya azonban az, hogy télen, a fagyott földből ugyancsak kemény munka a gyökereket kiásni.

Már március elején meg lehet kezdeni a mag vetését. Az apró magok nagyon nehezen csíráznak; ha nincs a talajban elegendő nedvesség, akkor 4-5 hétig is elfekszenek, ezért különleges vetési technikára van szükség.

Ha közönséges magot vetünk, akkor ajánlatos mára vetés előtti napon a magokat összekeverni nyirkos homokkal, és meleg helyen tartani, hogy a csirázás meginduljon. Az ősszel mélyen felásott ágyás talaját felporhanyítjuk, elgereblyézzük, és kijelöljük a sorokat egymástól 30 cm távolságra. Ezután kiskapával 3-4 cm mélységű vetőbarázdát húzunk ki. Hogy a sor egyenes legyen, ajánlatos zsinórt kifeszíteni! A vetőbarázdát most alaposan öntözzük be, hogy nedves, sáros legyen.

Az előcsíráztatott magokat óvatosan, ritkán vessük. Legjobb volna, ha a magok egymástól 3-4 cm-re lennének, mert akkor keveset kellene később egyelni. Ezt azonban az apró és viszonylag nehezen vethető petrezselyemmagokkal nehéz megoldani. Annál alkalmasabbak a szemenkénti vetésre a drazsírozott magok, ezeket valóban egyenként helyezhetjük a vetőbarázdába, és nincs szükség későbbi egyelésükre.

A talaj szintje alatt 2-3 cm-rel fekvő magvakat most betakarjuk földdel, és a gereblye fokával vagy kapával a talajt jól megnyomkodjuk, hogy a nedves talaj a magokat minden oldalról körülvegye.

Ha száraz a tavasz, akkor a petrezselyemmel elvetett ágyást hetenként öntözzük meg. Emiatt a talaj felszíne rendszerint - a homoktalajok kivételével - megkérgesedik, ami viszont megnehezíti azt, hogy a csíranövények a föld fölé dugják hajtásukat. Ezért a petrezselyemmag-vetést "vakkapálásban" kell részesíteni, vagyis az elvetett sort érintetlenül hagyva az ágyás többi területén a földet sekélyen meg kell porhanyítani. A vakkapálást megkönnyíti, ha a petrezselyem magjához könnyen és gyorsan csírázó magokat, pl. hónapos retek vagy mustár magját keverjük.

Gyenge kezdeti fejlődése miatt a petrezselyemmag-vetés mindig ki van téve az elgyomosodás veszélyének. Ennek ellenére ne használjunk a kiskertben gyomirtó szert! Ezek a vegyszerek Ugyanis specifikus hatásúak, Vagyis a gyomokat irtják, de a petrezselymet megkímélik. Igen ám, de a kis-kertben egymás mellett élnek a legkülönbözőbb növények, és a leggondosabb munkával is elkerülhetetlen, hogy a gyomirtó szer, amely az egyik haszonnövényt megmenti az elgyomosodástól, a másikat ne pusztítsa el.

Amikor a növénykék a galambtoll nagyságot elérték, ki kell egyelni őket. A kihúzkodott kis növények lombját már fel lehet a konyhában használni.

A petrezselymet a nyár folyamán a lisztharmat, a levéltetű, a gyökereket pedig a talajban élő kártevők támadhatják meg. Védekezni azonban csak akkor kell ellenük, ha ténylegesen nagyobb kárt okoznak az állományban.

A gyökérpetrezselymet a fagyok beállta előtt ásóval kell a földből kiemelni. A lombját lecsavarjuk, a gyökereket megmossuk, és megszikkasztás után rakjuk a tárolóba. A metélőpetrezselyem télen is kinn maradhat, és enyhébb időben szedhető.

Egy folyóméter vetésből 0,5-0,6 kg gyökértermésre számíthatunk. A lombozat súlyát nehéz megbecsülni, de 5-6 folyóméter vetés egy négyfőnyi család számára elegendő.

Felhasználása

A petrezselyem gyökerét levesízesítésre, a lombját ételízesítőnek, díszítésre használják. A petrezselymes újburgonya egyike a legfinomabb tavaszi eledeleknek és köretnek (például a rizsnek is) üde zamatot és étvágygerjesztő külsőt nyújt.

Az összevágott lomb alufóliába csomagolva mélyhűtőben olyan friss marad, mintha most vágtak volna le a tövéről. A levélzetet nyáron eredményesen lehet szántani. Kis csomókba kötve szellős, de nem napfényes helyen egy hét alatt megszárad; az összemorzsolt leveleket jól záródó üvegben eltartva egész télen lehet hasznosítani.

A gyökereket pincében vagy veremben tarthatjuk el. A téli tartósításra inkább a kései fajták alkalmasak.

Kevesen tudják, hogy a petrezselyem nemcsak ételízesítő, de gyógynövény is: mind a gyökeréből, mind a lombjából veseműködést serkentő, vesekőhajtó és hólyaghurut elleni teák készíthetők. A gyökérből kipréselt lé fokozza az emésztőrendszer működését, gyógyítja a gyomor- és májbetegségeket, valamint étvágygerjesztőként is hatásos.

Zeller:

A zeller káliumban igen gazdag, szerves formában kötött, könnyen felszívódó nátrium magas koncentrációban található benne, ezen kívül kalciumot, foszfort, magnéziumot, vasat, jódot, fluort tartalmaz, a vitaminok közül A-, B1-, B2-, B6, C-, E-, és K vitamint valamint különféle szénhidrátokat tartalmaz.

Jótékony hatással van a szervezet sav-bázis egyensúlyára, a helytelen táplálkozás miatt kialakuló elsavasodást gátolja, illetve a normális bázikus irányba tolja el, ezért jótékony hatású reumatikus és artériás megbetegedésekben is. Emésztést serkentő és segítő hatása közismert.

fel az oldal tetejére

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.